Szívélyes hangon üdvözölte a gróf az orvos-helytörténészt

Gróf Apponyi Sándor százhat évvel ezelőtt köszönőlevelet küldött dr. Kiss István számára. A lengyeli kastélyában élő nemes ezt írta a Simontornyán praktizáló orvosnak: „Lengyel 1915 VI/17. Igen tisztelt Uram, nagyon szépen köszönöm a »Simontornyai vár története« című tanulmányának szíves megküldését – már olvastam volt a »Tolnavármegyé«ben, nagyon érdekelt, és örülök, hogy könyvalakban is bírom. Szívélyes üdvözlettel tisztelője Apponyi Sándor.”

A levélről Endreffyné Takács Mária révén van tudomásunk. A simontornyai Vármúzeum nyugalmazott igazgatója tavaly ősszel több, dr. Kiss István simontornyai helytörténészhez köthető dokumentumot adott át a Wosinsky Mór Megyei Múzeumnak. Az iratokat 1976-ban Budapesten kapta a leszármazottól, ifjabb dr. Kiss Istvántól.

A fentieket Ódor János, a megyei múzeum igazgatója közölte. – A múzeumi világnap hónapjában és múzeumunk Wosinsky Mór névfelvételének évfordulóján intézményünk másik, alapítójaként tekintett személyiségére, gróf Apponyi Sándorra emlékezünk – tette hozzá az intézmény vezetője, aki nemcsak a május hónap műtárgyává avatott levélről, hanem az említett szereplőkről is megosztott néhány figyelemre méltó adalékokat. Mint egyebek mellett elmondta, a borítékot gróf Apponyi Sándor saját kézzel címezte meg. A levelet a postabélyegzők szerint június 18-án adták fel és 19-én érkezett meg Simontornyára. A boríték és levélpapír a mélynyomott rész alapján Teichner Gyula budapesti papír- és írószer-kereskedő terméke.

A levél címzettje a helytörténeti kutatásban közismert személy, dr. Kiss István (1861-1954) simontornyai orvos. A sárszentlőrinci születésű férfi középiskoláit Bonyhádon és Budapesten, az evangélikus főgimnáziumban végezte el. Dr. Lehr Albert nyelvész-akadémikus tanítványa volt, osztálytársa és barátja Kozma Andor költőnek. 1885-től látta el Simontornyán a körorvosi teendőket. Egyetlen gyermeke, ifjabb dr. Kiss István (1896-1978) örökölte hivatását és simontornyai orvosi praxisát, amit az 1950-es évek végéig látott el. Idősebb dr. Kiss István 1938-ban jelentette meg addigi összegző munkásságát Simontornya krónikája címen. Ennek bevezetőjében írta, hogy több, mint ötven éve lakik Simontornyán és a kezdettől igyekezett minden helyi vonatkozású történeti adatot összegyűjteni Kammerer Ernő középkortörténész-politikus biztatására. Első összegzésének megjelentetésére egy felolvasás adott alkalmat. 1915. február 10-én ismertette művét a helyben állomásozó XII. huszárezred tiszti kaszinójában, szereplése igen sikeres lehetett. A bemutatott levélben Apponyi hivatkozik a Tolnavármegyében megjelent dr. Kiss István-féle írásra. A Tolnavármegye és a köz­érdek című hetilap 1892–1918 között jelent meg, az újság 16–18. számainak címlapján 1915. február 25-e és március 4-e között folytatásokban, lényegében hiánytalanul közölték a helytörténész előadását. Az ajándékba küldött kis füzet további sorsáról nincs adatunk. Apponyi Sándor könyvtára végrendeleti úton a mai Országos Széchenyi Könyvtárba (OSzK) jutott, önálló külön részlege a Hungarica gyűjteményt is tartalmazó Bibliotheca Apponyiana. Egyéb könyvei talán az OSzK különböző gyűjteményébe kerültek. 218011-es leltári számon minden esetre őriznek ebből a kiadványból egy példányt, mely az egykori ajándék is lehet.

Apponyi Sándor és dr. Kiss István egyébként jóval 1915. előtt ismerte egymást. A régészet iránt érdeklődő körorvos a Szekszárd Vidéke című hetilap 1889. május 30-i számában írt Két nap Lengyelen címmel egy tárcát.

Május 20-án ugyanis egy jeles – mások mellett a Pulszky Ferenc, Fröhlich Róbert és Pósta Béla által fémjelzett – tudóstársasághoz csatlakozva látogatta meg Lengyelen Apponyi Sándort és Aparon Wosinsky Mórt.

Gróf Apponyi Sándor (1844–1925) lengyeli birtokost elsősorban híres bibliofilként tartja számon az utókor. Párizsban született, gyermekéveit külföldön töltötte. Apja, nagyapja diplomataként szolgálta hazáját. Családi hagyományt folytatva maga is tudós könyvgyűjtővé vált. Édesapja halálát követően 1876-ban telepedett le birtokainak központjában, a családi kastélyt felújíttatta. Felkarolta a pályakezdő Wosinsky Mórt, aki első ásatásait Lengyel környékén kezdte. A legismertebbet pedig éppen a késő neolit kultúra felfedező lelőhelyévé vált lengyeli sáncon folytatta éveken át. Kettejük a majdani szekszárdi múzeum számára felajánlott régészeti műtárgyai képezték a Tolnavármegye Múzeuma gyűjteményének magját.

Két nap Lengyelen, részlet dr. Kiss István írásából

„Megérkezvén a kurdi állomásra, a szives házigazda és főt. Wosinsky ur vezetése mellett 4 fogaton a lengyeli erdőben lévő sáncztelepre hajtattunk, ugyanide érkezett akkorra Bonyhádról Perczel Dezső volt kedves alispánunk országgyűlési képviselő is. A sánczczal megerősített hely egy teljesen sik 25 cat. holdnyi hegytető, 800 lábnyi tengerszini magassággal; 5-6 ölnyi meredek oldalai alatt húzódik a védelemre szánt árok, a melynek szélei újra mély völgybe mennek át. Két feljárás vezetett ide, melyek az őskorban is megvoltak s az ott talált kövekről ítélve védelmi állapotban. (...) A sánczot elhagyva a gyönyörű fekvésű lengyeli kastélyba mentünk, hol a vendégek a kijelölt szobákban kissé kipihenvén magukat, újra összejöttek a múzeumban. Az emeleti folyosón első pillanatra leköti figyelmünket a sok értékes rézmetszet, melyek közt legkiválóbb Magyarország három legrégibb térképe, s ezek ketteje határozottan unicum.”