Tündéreket és manókat szült a járvány miatt lelassult idő

Megint egy sajnálatos példa arra, hogy valaki valamit jól csinál, egyedi, művészi módon, mégsem tud belőle megélni. Nincs annyi felfutási, befutási ideje, kétgyermekes anyaként nem bírja ki azokat a nyereség nélküli hónapokat, éveket, amíg megismerik tágabb körben, nagyobb piacon, s bevételei végre meghaladják a kiadásait.

Vassné III Teréz szemet gyönyörködtető, elbájoló dolgokat készít. Selyemre fest és babákat, állatfigurákat varr. Az alapokat egy tanfolyamon sajátította el, aztán autodidakta módon fejlesztette a tudását: festést, kontúrozást, fixálást. Ma már nyolc óra alatt elkészít egy klassz sálat, amire eleinte kétszer ennyi időt kellett fordítania.

Pályafutását adminisztrátorként kezdte, aztán 2018-ban, 45 évesen megpróbálkozott a vállalkozói léttel, s most ismét visszamegy adminisztrátornak. Nem egy nyomulós alkat. Szeret behúzódni a maga kis mesevilágába.

– Már kislánykoromban is – emlékszik vissza –, ha zűrök adódtak a családban, elvonultam olvasgatni, rajzolgatni. Az ember kompenzál. Most is, a pandémia idején. Elhessegeti magától a hétköznapi problémákat, és megpróbálja jól érezni magát, a saját, elszeparált álomvilágában. A járvány miatt az alkotó- és előadóművészek pénztárcája igencsak lesoványodott.

A selyemfestő, mivel a kiállítások és vásárok elmaradtak, a neten próbálta értékesíteni munkáit. Se a képek, se a manók nem fogytak. Sálakból, kendőkből tudott csak eladni néhányat. S mivel nem akarta, hogy a férje egyedül húzza a családi szekeret, úgy döntött, visszamegy hivatali dolgozónak, hogy fix jövedelme legyen. Amellett, szabadidejében alkothat is, bár hobbi szinten foglalkozni valamivel egészen más, mint életvitelszerűen.

– Ebben a lelassult időben, amikor bezárkóztunk – mondja –, sokat simogatott munkáim születtek. Tündér-manó páros, szép festmények, tetszetős sálak, kendők. Kipróbáltam a vasalásos rögzítési technika után a gőzölésest is. Így a selyem finomabb, fényesebb lesz. Kicsit korábban illusztrációkat készítettem mesekönyvekhez, színezőkhöz, Hódi Kata és Dombi Tinódy László írásaihoz.

– Az is kedves volt a szívemnek. De zavart, hogy nem tudok megfelelő módon részt venni a családfenntartásban, és azt is nehezen viseltem, hogy nem mehetek emberek közé, nincsenek meghitt találkozások, töltekezések. Csak termelni képtelen vagyok.

Esetenként selyemblúzokat, selyemszoknyákat is tervez, de ami igazán boldogítja: a tündérábrázolás. Síkban és térben. Festett már másfél négyzetméteres selyemképet, és egyedi, tüneményes babái is több figyelmet érdemelnének, mint amennyit kapnak. Művei hosszú napokon át, éjszakába nyúlóan készülnek, és sajnos nem kérhető értük annyi pénz, mint amennyi a rájuk fordított munka. Emiatt érzi fenntarthatatlannak ezt az alkotói-vállalkozói létet.

– A kisebb, negyven centis babákat meg tudom varrni 3-4 nap alatt – összegzi a helyzetet –, a nagyobbak, a hatvan centisek elkészítése, öltöztetése, díszítése két hétig is eltart. A képek, mesejelenetek tervezéséhez, megfestéséhez, fixálásához is hosszú idő, sokféle és drága anyag kell. Szeretem ezt az álmodozva alkotást. Emiatt fáj is, hogy abba kell hagynom.

A hivatali munka mellett folytathatja majd valamilyen szinten, de már nem teljes erőbedobással. Örül, hogy kipróbálhatta, hogy megadatott számára egy ilyen korszak. Örül, hogy a maga eszközeivel hozzájárulhatott ahhoz, hogy a mai, riasztó világ egy kis szeglete kellemesebb, mesésebb lehessen.

Művészeti alapképzésre és szaktanfolyamra is járt

A 47 éves Vassné Ill Teréz 45 évesen próbálkozott meg az alkotói-vállalkozói léttel. Még alig indult el a webes kisáruháza, amikor kitört a járvány, s az addig is kis forgalom még inkább visszaesett. Ezért úgy döntött, hogy felszámolja a vállalkozást, és elhelyezkedik, ahogy azelőtt, adminisztrációs munkakörben. Szekszárdon nőtt fel, Bonyhádon érettségizett, egy ideig Szolnokon élt a férjével, majd visszakerültek a tolnai megyeszékhelyre. Két gyermekük van.

A selyemfestés alapjait egy ezzel kapcsolatos tanfolyamon sajátította el. Művészeti alapképzésre is járt a szekszárdi egyetemi karra, Fusz Györgyhöz és Kovács Zoltánhoz. Eleinte saját tervezésű selyemsálakat, kendőket készített, aztán kezdte megjeleníteni a képzelete szülte mesefigurákat síkban (selyemre festve), és térben (tündéreket, manókat, állatkákat). Öt településen volt kiállítása: Bátaszéken, Bonyhádon, Hőgyészen, Szekszárdon és Tolnán.

Borítóképünk: Vassné Ill Teréz közelmúltban készített tündér-manó párosa és egy nagy méretű, mesés selyemfestménye