Közel fél évezreddel ezelőtti hangot ad a ránk maradt játék

Fél évezrede élt ifjú eleink is játszottak. Ezt igazolja az a lelet, melyet a ma már nem létező Ete mezőváros egyik munkagödréből hozott a felszínre 1996-ban a néhai dr. Miklós Zsuzsa, valamint régésztársa, dr. Vizi Márta. Az említett gödör egykor gabonatároló verem lehetett, mielőtt a 16. századra keltezhető kerámiatöredékekkel, állatcsonttal, halcsonttal, halpikkellyel, néhány vastárggyal, egy malomkőtöredékkel feltöltötték. Itt rejtőzött évszázadokon át egy ló alakú síp.

– Ma is szól – mondta dr. Vizi Márta, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régész főmuzeológusa. – A fellelt tárgy a cserépből készült játékok csoportjába tartozik, azon belül is a hangot adó eszközök csoportjába. Töredékes, ami azt jelenti, hogy hiányzik a feje, de a nyakrésznél kétoldalt három-három ferde vonal jelzi a ló sörényét. A ló lábai letörtek, úgyszintén a farok helyén lévő síp is. Három, a testhez illeszkedő, viszonylag rövid lábat és a sípot sikerült a gödör betöltésében megtalálnunk.

A test barnásvörös, a lábak és a síp érdekes módon világos vörös. A kerek sípban hosszúkás rés látható, a sípszáron kissé ovális, a háton, a fej közelében egy másik, kisméretű lyuk található. Méretei: hosszúsága 8,9 centiméter, magassága elöl 5,1, a sípnál 7 centiméter, a láb hossza 2 centiméter.

Jó néhány ló formájú cserépsípot ismerünk magyarországi kutatásokból. Ez nem is meglepő, ha a ló helyét tekintjük a magyar népi kultúrában. Az 1960-as években dr. Csanády György bátaszéki orvos szintén Ete mezőváros területén, a felszínen, a szántásban talált egy lovacskát. Ez is töredékes állapotban maradt meg. Budapesten, a Várkert Bazárnál végzett kutatásnál dr. Magyar Károly régész is talált egy, az etei lovacskára hasonlító példányt. A vörös agyagból készült lónak itt megvan a feje, hasonló bekarcolás a sörényének a vége a ló testén, mint az etei példánynál.

Kancsótöredék és harapófogó

– Az egykori Decs–Ete mezőváros kutatása közel kétszáz éve zajlik, változó lendülettel – mondta el lapunknak egy korábbi interjúban dr. Vizi Márta. – Legutóbb 1996-ban indítottunk átfogó régészeti programot a település új szemléletű, sokrétű kutatására. A munkát tizennyolc évig együtt folytattuk a 2014-ben elhunyt dr. Miklós Zsuzsa régésszel, nagyra becsült, néhai kollégámmal... A középkori Ete nem települt újra. A település vélhetően 1600 körül pusztulhatott el, valószínűleg martalócok dúlták fel. Fénykorában 800-1000 lakója volt, heti vására és gótikus, nagy méretű temploma. Fazekasház működött a városban, és komoly nyomai vannak a kályhásságnak. Dr. Vizi Márta számos különleges tárgyat talált már Etén, köztük mázas kancsótöredéket, koronás szemeskályha-kupoladíszt és kovácsolással készült vas harapófogót.