Táncosok töltötték meg az egyetemi campust

Az egyetem gyakorlóiskolájában húsz éve működik a Táncművészeti Tagozat, mint a Magyar Táncművészeti Egyetem referenciaintézménye, s így szinte természetes volt, hogy az ország tizenegy városában egy időben zajló táncünnep egyik helyszíne idén is Szekszárd lett. A zene és tánc ősidők óta az emberek ünnepének része. Volt kultikus, vallási szerepe, jelentette a szórakozást, az összetartozást és volt maga a művészet is. A mostani rendezvény célja az egyetemes tánctörténet népszerűsítése, mondta Valkainé Daczó Eszter a Pécsi Balett volt szólistája, aki a táncművészeti tagozatot vezeti, s most az itteni, majd félezer táncos részvételével zajló szekszárdi táncünnep, a Nagy Táncválasztó szervezője. A tánc közösségi élményt, fegyelmet, egyfajta tartást ad, amelyet sehol másutt nem lehet eltanulni, emellett logikát, finom motorikát, a test apróbb részeinek finom, koordinált mozgását, amit tanulásnál, bárhol lehet hasznosítani. Egyfajta új rétegét tárja fel a kultúrának, s talán az életnek is.

A vasárnapi táncválasztóra bárki jelentkezhetett hatévestől tizenkilenc évesig, sőt az órarendben volt két félóra, amikor a 19 év felettiek is gyakorolhatták, tanulhatták többek között a hip-hopot, csa-csa-csát. Az egyetem aulájában szólt a zene, a Berczik-technikát, a klasszikus balettet, limónt, show táncot, kontakttechnikát, amerikai jazzt és modern art jazzt tanulták, gyakorolták a táncosok. A tornateremben a profi „nyúlt vissza az amatőr világba”. Czár Gergely, a Szegedi Kortárs Balett magántáncosa, balettmestere, próbavezetője, koreográfusa húsz, szépen mozgó lánynak mutatta, magyarázta, miként lehet mozgással, átéléssel láttatni is a zenét. Tanított és tanult is. Azt tanulta, hogyan lehet a kezdőkkel a később alapvetőnek számító első fontos lépéseket, mozdulatokat elsajátíttatni. Szegeden egyébként a The Black Paintings / Blue-t táncolják, s a napokban a Művészetek Palotájában Carl Orff Carmina Burana-ját mutatták be nagy sikerrel.

A III. Nagy Táncválasztóra eljöttek a szekszárdiakon kívül Bátaszékről, Bonyhádról, Paksról, s a megye távolabbi településeiről is a táncoskedvű gyerekek, akik késő délután az egyetem aulájában, a gálán mutatták be egymásnak, s az érdeklődőknek, mit tudnak, mit tanultak a nap folyamán. Szép sikerük volt. De ez a nap sikert jelentett az egyetem gyakorlóiskolájának is, újabb bizonyítékát adva, hogy két évtizeddel ezelőtt jó döntése volt az iskola akkori igazgatójának, Antus Györgynének, s az akkor még főiskola főigazgatójának, Fusz Györgynek, hogy létrejött a Táncművészeti Tagozat. A gyakorlóiskola mostani igazgatója Bucsányiné Gréczy Gabriella elmondta, amellett, hogy egy országos felkérés az iskola életében elismerés és előrelépés, a tánc, mint művészet segít is a gyerekeknek. Jól érzik magukat, feloldódnak, testük, s a lelkük is örömben részesül, s ez öröm diáknak, tanárnak egyaránt.