Hazaszeretetről szól Marsai Ágnes bonyhádi kiállítása

– Tematikus kiállítást szoktam csinálni, mindig van egy vezérgondolat, ahhoz rendezem a képeimet – mondta lapunknak a művésznő. – Úgy fogok fel egy kiállítást, mint egy szobrot, tehát megvan a gondolat, és körberakom a meglévő munkáimból. Vannak képeim és plasztikáim is vegyesen. Ezek közül a most kiállított anyag a „Hazám, hazám, te mindenem!”, amit az országban vándorkiállításként több helyre elvittem már. Mindig a márciusi vagy az októberi ünnepkör kapcsán állítom ki, a hazaszeretethez, a szülőfölddel kapcsolatos ünnepkörökhöz kötöm. Olyan helyre szeretem vinni ezeket a tárlatokat, ahol van középiskola is, hogy a gimnazistákat megkínálhassam egy beszélgetéssel az adott témakörben. Nagy örömömre szolgál, hogy Bonyhádon is jönni fog két osztály.

Marsai Ágnes egész életében tanított középiskolában és egyetemen, mégis – mint mondta – inkább képzőművésznek tartja magát. – A fiatalok között voltam mindig, művészetekhez kapcsolódó tantárgyakat tanítottam. Grafikával és plasztikával is foglalkozom, viszont mivel népes családom volt, fiatal koromban inkább rajzolással foglalkoztam. Ehhez nem kellett se pénz, se idő, azokat könnyebb volt megvalósítani. Mióta pedig kiröpültek a gyerekeim, azóta inkább plasztikákat csinálok. Elsősorban kerámiák, és agyagból készülnek, de dolgozom síküveggel is.

Köztéri szoborból hármat készített, ezek portrék, Kőrösi Csoma Sándorról Pesten és a Pilisben látható két portré, valamint Hosszúhetényben, a szülőfalujában Bocz Gyuláról készített egy domborművet, aki egy ott élő szobrászművész volt. Három könyve jelent meg.

– Több lábon állok, minden­evő vagyok, ha így tetszik. Minden anyagot szeretek, mindennel szívesen dolgozom. Halmai Tamás költővel készítettem az egyik könyvem, ami egy verses-képes könyv. Rovásírásról szóló könyvet írtam gyerekeknek, illetve a színekről van egy foglalkoztató könyvem. Nagyon szeretem az irodalmat, tehát a képzőművészeti munkásságom nagy része is ehhez kapcsolódik. A hazám anyagban is mindenütt idézetek vannak a munkák alatt, mindig magyar íróktól, költőktől vett részletek. A képeim nem illusztrációk, akkor lennének azok, ha ugyanazt mondanák el az alkotásaim, ami le van írva a versben vagy a novellarészletben. Nem ugyanarról van szó. Azokat a gondolatokat, amelyek bennem megfogalmazódnak az idézetek alapján, azokat teszem át képzőművészeti alkotásba, és néha elég messze el is kanyarodok a kiindulóponttól. Ezáltal próbálok létrehozni egy párbeszédet a két gondolat között, amit érdemes tovább gondolni, így hozzáadva valami pluszt.