Nikolsburgban verték egykor a kegyérmét

Csehország területéről származik az a kegyérem, mely tavaly került elő a földből Simontornyán, a dr. K. Németh András régész főmuzeológus vezette ásatáskor. A sárgarézből készült érme egyik oldalán ovális keretbe foglalva a loretoi Madonna látható, kezében a kisded Jézussal. Másik oldalán a nikolsburgi Loreto-kápolna látható a Domus Lauretana Nicolspurg Ensb felirattal.

Mi is az a kegyérem, és miképpen kerülhetett Nikolsburg­ból – cseh nevén Mikulovból – Simontornyára? A kérdésre Vindus Melinda, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régésztechnikusa válaszolt.

– A kegyérem egyházilag megáldott, segítő kegyelmet közvetítő, keresztény szimbólumokat ábrázoló medál – mondta el lapunknak. – Megáldását, búcsúval ellátását és terjesztését 1587-ben V. Sixtus pápa engedélyezte, részben az ereklyék elaprózódása és széthordása ellen, részben a szentek tiszteletének terjesztése érdekében. Ez utóbbiban nagy szerepe volt a Rómában működő szerzetesrendi központoknak és misszióiknak. Magyarországról a 16. századból már ismertek kegyérmek, de elterjedésük a 17–18. században élénkült meg.

Vindus Melinda azt is hozzátette, hogy a török hódoltság utáni korszak hazánkban a katolikus egyház újjáépítésével, felekezeti megosztottsággal, erős Habsburg valláspolitikai nyomással a barokk vallásosság jegyében folyt le. Virágkorukat élték a vallásos társulatok, felélénkült a szentek, főként Mária kultusza, melynek következményeként számos kegyhelyet, templomot felújítottak és búcsúhelyeket alakítottak ki. Ezen szent helyek felkeresése, a zarándoklatok lettek a kor egyik legmeghatározóbb vallási formái.

A zarándoklatok és búcsúünnepek alkalmával a kegyhelyeken emlék- és kegytárgyakat tudtak magukhoz venni a hívők, melyek az eredeti szentnek tekintett tárgyhoz érintve szentelménnyé váltak. Így az eredeti tárgytól átvett tulajdonságokkal vittek magukkal ezeket, egészséget, bűnbocsánatot remélve. Nikolsburgban Dietrichstein bíboros indíttatására, a Mária-kultusz iránti személyes tisztelete jeleként – tanulóévei alatt járt is Loretoban – pápai engedéllyel 1623-ban kezdték el építeni a loretoi kápolnát Giovanni Giacomo Tencalla tervei alapján, ahol az eredeti kegyhely Madonnájának másolatát helyezték el.

– Magyarországról Nikolsburgba vezetett hivatalos zarándokútról nem ismerünk írásos forrást, az egyéni történetekről pedig ritkán maradt fenn adat – közölte a múzeum munkatársa. – Így a kegy­érem Simontornyára kerüléséről nem tudunk biztosat. Azonban vannak források arról, hogy az évszázadok során több cseh, morva nemzetiségű személy megfordult a városban. A kegyérem érdekessége, hogy sem a cseh nyelvű szakirodalomban, sem a helyi, Mikulovi Regionális Múzeumban nem található ilyen darab.

Templom van, kápolna már nincs

Dietrichstein bíboros 1625. augusztus 25-én kelt oklevelében előírta, hogy minden Mária-ünnepen tartsanak körmenettel egybekötött szentmisét a loretoi Szűzanya tiszteletére. 1636-ban a kápolna fölé építették a Szent Anna-templomot, mely a Dietrichstein család temetkezőhelyéül is szolgált. 1673-ban, az évforduló alkalmából egy hónapon át tartó zarándoklatot hirdettek augusztus 15-től szeptember 15-ig, mialatt 32 486 ember fordult meg a templomban.

1784-ben a templom kigyulladt és vele együtt a loretoi kápolna is súlyosan megrongálódott. 1845–1852 között a templomot Heinrich Koch tervei alapján újjáépíttették, de a kápolna maradványait rossz állapota miatt elbontották. Ettől kezdve kizárólag magáncélú temetkezési helyként működött tovább, és a régi templom kegy- és használati tárgyait nyilvánosan elárverezték.

Borítóképünkön: A nikolsburgi kegyérme október hónap műtárgya a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban.