A virágvasárnappal kezdődik a húsvéti ünnepkör

A húsvéti ünnepkör a húsvét vasárnapot megelőző virágvasárnappal kezdődik, amikor Jézus Jeruzsálembe bevonulására emlékeznek a hívők, akik már a hetedik század óta pálmát szenteltek ezen a napon. Magyarországon ezt a barka helyettesítette – mondta lapunknak ennek hagyományairól Balázs-Kovács Sándor. 

A néprajzkutatótól megtudtuk, néhol a barka gyűjtésének is kialakultak hagyományai, így a 20. század fordulóján a göcseji iskolásfiúk és -lányok tanítójuk vezetésével párosan, nótázva mentek ágakat vágni. Visszafelé egyházi énekeket énekelve, a templomot háromszor megkerülve vitték be az ágakat. 

A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására. Páriban a szentelt barkát az ablakba, a tető alá és különböző helyekre tették, de a házba nem lehetett bevinni. A sióagárdiak szerint az eresz alá kell tűzni, hogy a villám elkerülje a házat. Várdombon viszont bevitték a szentelt barkát a szobába és a szentkép vagy a gerenda alatt tartották, hogy a rontástól megóvja a házat, sőt a temetőbe halottaik sírjára is vittek belőle. Nagymányokon ezen a napon mindenki barkát vitt a templomba, melyet a pap megszentelt – emlékeztetett a néprajzkutató. 

A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak, a földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották. A legismertebb hiedelem szerint a kapufélfára tűzött barka a villámcsapás, tűzvész ellen védi meg a házat, sőt jégeső ellen is hatásosnak tartották. Koppányszántón a megszentelt barkát a kapura tűzték hazatérve azért, hogy megóvja a házat és lakóit mindenféle rossztól, és segítségével békességben tudják majd végezni a tavaszi munkákat. Itt az a hiedelem járta, hogy aki ezen a napon a házban tartja a szentelt barkát, annak a tavaszi munkák közben baja esik, aki pedig három szem szentelt barkát fogyaszt, az pedig örökké védve lesz a torokfájástól.

A váraljai református magyarok virágvasárnap úgy mentek a templomba, hogy a zsoltárra csipkés zsebkendőt és arra pár szál jácintot raktak, és azt szagolgatták, ez volt ugyanis a kert első virága, a tavasz jelképe – elevenítette fel a hagyományokat Balázs-Kovács Sándor. 

Ez a hét a tavasz újjászületését is elhozza. A közelmúlt­ig, de sok helyen még ma is, a falvakban mindenki rendet tesz a környezetében, az udvarokon, házakban és ha van, akkor a melléképületekben, istállókban is. Az egyház harmadik parancsa, hogy „Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál!” Ennek megfelelően a hívek komolyan felkészülnek a szentgyónásra, amelyet nagypéntekig illik elvégezni. 

Az ókorban közel-keleti szokás volt, hogy a köztiszteletben álló, vagy az arra méltó személyek útját befedjék valahogyan. Jézusnak is megadták ezt a tiszteletet, aki szamárháton ülve érkezett. Az evangelisták közül Máté, Márk és Lukács felsőruházatot és gallyakat említ, míg János pálmaágakról számol be, ezeket terítették az útra Jézus elé. „Hozsanna Dávid fiának” szavakkal üdvözölte Jézust az ünneplő tömeg, akik a római elnyomó uralom alóli felszabadítót várták. 
Barkaszentelés, körmenet, passióA római katolikusoknál a virágvasárnapi bevonulással és barkaszenteléssel kezdődik a nagyhét liturgiája, ami Jézus Krisztus nagyszombati feltámadásával és a húsvéttal végződik. Virágvasárnapkor már a miséző pap – akárcsak a nagypénteki, úgynevezett csonka misén – az áldozat jeleként pirosba öltözik, jelképezve ezzel, hogy Jézus az emberekért adta életét. 

A virágvasárnapon megszentelt barkát a keresztény családok a lakásban a kereszt mellé tűzik, amivel jelezni kívánják, hogy „a mi királyunk Krisztus”. A katolikus egyház papjai a megszentelt barkát elégetve, annak hamuját használják egész évben hamvazáshoz. A körmenet is része a liturgiának. Továbbá elhangzik a passió is, azaz Jézus szenvedésének története. Virágvasárnapot követi a nagyhét, amely nagyszombatig, azaz húsvét vigíliájáig tart. Ez egyben a nagyböjt utolsó hete.