Kivágták a rezet a rézfúvós növendékek

Szily Lajos 44 éve tanít a Liszt Ferenc Zeneiskolában. Sok mindent megélt már az intézményben, de egy friss esemény – emlékezete szerint – példa nélküli a rézfúvós tanszak történetében. 

– Még sohasem fordult elő, hogy egyszerre négy, végzős gimnazista növendékünk felvételizett volna zenei pályára – mondta a trombitatanár. – Most azonban éppen ez történt. Balogh Benedek Attila, Földesi Bálint és Sági Róbert a Szekszárdi Garay János Gimnázium, Oszter András pedig a Tolnai Szent István Katolikus Gimnázium diákja. Mindannyian oszlopos tagjai a már országos hírnévvel rendelkező, HuMen Brass Band formációnak. Újabb közös vonásként szeptembertől Budapesten tanulhatnak, nekikezdve a kétéves szakképzésnek. 

Imponáló tudással és ihletettséggel teljesítették a felvételi követelményeket, bebizonyítva azt, hogy nemcsak a kész muzsikusokat kibocsátó konzervatóriumból, hanem az általános képzést nyújtó gimnáziumból is vezethet út a hivatásos zenei pályára. Kolozsvári Gábor harsonatanár a tubás Balogh Benedek Attila, illetve a harsonás Földesi Bálint mestere a szekszárdi intézményben. Két tanítványát nagy elismeréssel méltatta. 

– Bármit képesek eljátszani – jelentette ki. – Legfeljebb még az a rutin hiányzik, amit egyébként éppen ez a kétéves kiegészítő képzés ad majd meg nekik. Hiszen a vidéki zeneiskola buborékját elhagyva olyan, kiváló zenészek alkotta közegbe kerülnek, melyben egyrészt tanulhatnak egymástól, másrészt versenghetnek is egymással. 

A vadászkürtös Oszter Andrást tíz, a trombitás Sági Róbertet tizenegy éve tanítja Szily Lajos. A két növendék kisgyermekként lépett be a zeneiskola kapuján, most a felnőttkor küszöbén távozik. A négy gimnazista közül ketten az elkövetkező két esztendőben biztosan látni fogják egymást szinte minden nap. Hiszen Oszter András és Sági Róbert a fővárosi Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban folytatja tanulmányait, nemcsak ugyanazon évfolyamon, de várhatóan ugyanazon osztályban is. A mesterfogásokat olyan kiválóságoktól sajátíthatják el, mint Maruzsa Tibor, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar kürtművésze, valamint Király Tibor, a Magyar Állami Operaház Zenekara szólamvezető trombitaművésze. 

Balogh Benedek Attila ugyancsak Budapesten folytatja pályafutását, de nem a Szent Istvánban, hanem a Weiner Leó Zeneiskola AMI és Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Ugyancsak sikeresen felvételizett ez utóbbi intézménybe Földesi Bálint. Ezzel együtt Pécsre is jelentkezett, így nem kizárt, hogy Baranya székhelyét választja. 

Azt valamennyien egyöntetűen megerősítették, hogy életüket a zenének kívánják szentelni. Azt sem felejtették el megemlíteni, hogy ezen cél megvalósításához szükség volt egyrészt a támogató családi háttérre, másrészt a Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola azon érték­álló, maradandó útravalójára, ami túlmutat a zene területén. 

Oszter András az őket ért, sok jellemformáló hatás közül azt a határozottságot emelte ki, ami főképp a színpadi megjelenésben érhető tetten. Balogh Benedek Attila arra mutatott rá, hogy belső igénnyé vált a rendszeres gyakorlás, ami kulcsa a szakmának, illetve hivatásnak. Földesi Bálint összegzése azt bizonyította, hogy közösségük jól összekovácsolódott, számos téren kiegészítették egymást. A zeneiskola tette lehetővé azt az egymásra találást, aminek maradandó művészi fejleménye két zenekar megalapítása és működtetése lett. Ugyancsak jó érzéssel tekintett vissza ezekre a fellépésekre Sági Róbert. Ezt is köszöni tanárainak, oktatóinak, együtt azzal a rengeteg támogatással és szeretettel, amire mindig meghatározó élményként fog emlékezni.