Kilopják az országból a népi kultúra tárgyait

Olyan képzőművész Török Levente, aki mindig tele van ötletekkel, termékeny, sokoldalú – rajzol, fest, kollázsokat, szobrokat készít –, csak a megélhetés jött neki össze általában nehezen, mert nem önmenedzselő alkat. Pálfán él, már két éve nyugdíjas, tehát az önfenntartás immár kipipálva. Dolgozott azelőtt helyben, Dunakeszin és Budapesten különböző intézményeknél, kulturális szervezőként és vizuális nevelőként. Mostanában az elvont, az absztrakt festészet elemeit felhasználva ábrázolja a népi kultúra tárgyait. Mielőtt teljesen eltűnnének…

Wessely Gábor

Alkotói miliő egy öreg, pálfai házban (A szerző fotója)

– Az egyik szobában faszenes vasaló van az asztalon, a konyhában petróleumlámpa. Nincsenek használatban csak megörökítésre várnak?

– Igen, a népi kultúra használati- és dísztárgyait szeretném lefesteni, egyedi módon, amit lehet, amíg lehet – mondja a Pálfán élő, Erdélyből áttelepült művész, Török Levente. – Még mielőtt kilopják őket az országból. Mert nagyban megy a kelet-nyugat irányú „régiségkereskedelem”.

– Hogyan jön össze a népi és az absztrakt? Mert legutóbbi korszakát az elvont képalkotás jellemezte, s pont azt emelte ki nyilatkozataiban, hogy a valósághű ábrázolástól sikerült eljutnia az expresszív kompozíciókig…

– Arról van szó, hogy az absztraktból átvett modern effektusok felhasználásával, teljesen újszerű módon ábrázolom a népi örökséget. Megmentek például egy rokkát, a magam képalkotó eszközeivel. Ahogy a nyelvünk angolosodik el, ahogy a dalaink, a táncaink eltűnnek lassan a feledés homályába, úgy válnak ismeretlen eszközökké, a nem is olyan régen még mindennapos használatban lévő tárgyaink.

– Ebben a házban viszont van bőven régiség!

– Erdélyből 1990-ben települtem át Magyarországra, s magammal hoztam a népi értékek szeretetét. Pont egy ilyen házba születtem, mint ez a pálfai, amit 1999-ben, az öreg berendezési és használati tárgyakkal együtt vettem meg. Gőzerővel alkotok évtizedek óta. Készítek grafikákat, festményeket, kollázsokat, üvegplasztikákat, kerámiákat, papírmasét, fafaragásokat, agyag- és bronzszobrokat. Életelememmé vált a rajzolás. Azért rajzoltam rengeteget, hogy megtanuljak rajzolni. A gyakorlat teszi a mestert. Közben mindig kerestem és találtam valami megélhetést biztosító, kultúraközeli állást. Két éve mentem nyugdíjba, s most már tényleg az alkotásra fordíthatom minden időmet.

– Gyakori témája az elmúlás. Ez a korral jár?

– Nem az én életkorommal, hanem a korral, amelyben élünk. Az ember úgy látszik, szeret pusztítani, háborúzni. Egy ideig Pesten laktam, fotóztam a várost, és számítógépes grafikák formájában is feldolgoztam a képi anyagot. Ezeknek a műveknek a fő témája az enyészet volt. Majd rendezek belőlük egy kiállítást A város arcai címmel. De az enyészet nem a végállomás! Van kiút, a rombolást mindig követi az újjáépítés. Miszlán is ez látható, ahol nemrég jártam. Egy romos kúriát gyönyörűen rendbe hozott Makay Tamás építész, az új tulajdonos. Készülök arról a folyamatról egy sorozatot festeni. Általában azon vagyok, hogy érzékeltessem a képeimen a reményt, a mai letargia utáni, holnapi derűt. Hosszú, magányos időszak után most van egy új párkapcsolatom, ami igazi boldogság. Ez ihlette a Fény az alagútban című festményemet.

Könyveket illusztrál, verseket ír

Török Levente Marosvásárhelyen született 1956-ban. Ötéves kora óta rajzol, fest. Az ottani képzőművészeti líceumban érettségizett, majd tíz évig a helyi Üvegipari Vállalatnál formatervezőként dolgozott. Komolyabban alkotni is üveggel kezdett, kiállításai 1975 óta vannak. Már a hatvanadik tárlatánál tart, az egyénieket és a csoportosokat is számítva, de nem számítva a mail artos bemutatkozásait. (Ennek a küldeményművészetnek köszönhetően – a nyolcvanas évek óta – számos külföldi galériával került kapcsolatba.) Magyarországra 1990-ben települt át, Debrecenben művelődésszervezői diplomát szerzett, Pálfán 1999-ben vett házat. Ez máig az otthona, az alkotóbázisa, de közben Dunakeszin és Budapesten is dolgozott. Nyugdíjba 2020-ban ment. Sokat rajzol, fest, könyveket illusztrál, fényképez és verseket is ír.