A pávasárkány átrepült a Dunán

Különleges „lény” rejtőzött Gerjentől északra a földben. A terület, mint egykori avar telep egy részének feltárása tavalyelőtt kezdődött Ódor János Gábor, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója vezetésével. Az egyik veremház betöltésének felső részéből – több kerámiatöredék társaságában – egy különleges ezüstveret került elő.

A lelet egy olyan teremtményt mintáz, mely részben pávasárkányra, azaz senmurvra, részben pedig csikóhalra és ketosra hasonlít. Ez a veret október hónap műtárgya a múzeumban.

Mit érdemes tudni erről a sosemvolt keveréklényről? A kérdésre K. Tóth Gábor, az intézmény régész muzeológusa válaszolt. – A senmurvot az iráni művészet madár formájú szárnyas lényként ábrázolja – mondta. – Pávaként jelenik meg kutyafejjel és oroszlán karmaival, néha azonban emberi arccal is.

Klasszikus formájában kutya előtagú, pávafarkú, szárnyas lény. Ennek a fenevadnak az ábrázolása a kereszténységben a 7. századi örmény művészetben jelenik meg először, majd innen terjed tovább a Földközi-tenger partvidékére. Mint szinte az összes többi mitológiai lény, a keresztény művészetben a senmurv a természetfeletti erőket szimbolizálja.

A Gerjenben talált tárgyon a csikóhal – latinul hippocampus – ókori mitológikus állat jegyei is megjelennek. A hippocampus előre álló mellső lábbal ábrázolt ló előtagból, s általában spirálisan visszacsavarodó halfarokból állt. Már a klasszikus ókorban is előfordult egyébként a lény kiegészítése szárnyakkal.

A kora középkorban mellső lábbal, illetve nem egyszer szárnnyal ábrázolt csikóhalak jegyei megjelennek a szintén ókori eredetű – ekkor még hal alakú – ketos, azaz cet ábrázolásokon is. A Gerjen határában talált ezüstveret egy kompozit lényt ábrázol, kutyafejjel, szárnyakkal, de nem pávafarokkal, hanem a csikóhalra és a kora középkori ketosra jellemző csavarodó halfarokkal.

A mitikus lények formai jegyeinek összeolvasztásával számtalan, különféle fantáziaállat jött létre, a szászánida, azaz újperzsa, a keresztény, az örmény és a bizánci kultúrkörökben, melyek egymásra hatással voltak. Így jöhettek létre kutya-, oroszlán-, griff-fejű, oroszlán-, csikóhaltestű, halfarkas, pávatollas keveréklények, melyek térben és időben tág keretek között mozognak. A gerjeni veret egy avar kori házból került elő, így a 7–8. századra lehet keltezni és talán egy avar harcos övét díszítette.

Az avar korból a bánhalom-czebei nagyszíjvégen van senmurv. Itt oroszlánokon lovagló lándzsás alakok támadnak a mitologikus lényre. Griff/ketos ábrázolások díszítik a nagyszentmiklósi kincs egyik tálját és pixisét. Az oroszlán- és griff-fejű lények hátsó része spirális farokban végződik. A honfoglalás kori tiszabezdédi tarsolylemezen egy farktollas senmurv, az eger-szépasszonyvölgyi fülkanálon egy griff/senmurv látható.

Ez utóbbi tárgyon jól kivehető a griff négy lába és a senmurv védjegye, a pávafarok. A gerjeni veret távoli párhuzamát a Volga-Káma összefolyásánál található Bolsie Tigani ősmagyar jellegű temetőjéből is ismerjük, ez szintén a középkori ketos ábrázolásokhoz hasonlít legjobban.