Túrával emlékeztek Mészöly Miklósra

A Múzeumok Őszi Fesztiválja újabb rendezvényeként szombaton délelőtt irodalmi ihletettségű kiránduláson vehettek részt az érdeklődők. A hátizsákos túra célállomása a Porkoláb-völgyben található Mészöly-tanya volt. Jeles helyszínről van szó, ugyanis a szekszárdi születésű Mészöly Miklós (1921-2001) itt írta meg az 1966-ban megjelent Az atléta halála és az 1968-ban kiadott Saulus című regényét.

A kiinduló ponton, a Vármegyeháza előtti téren mintegy huszan adtak egymásnak találkozót. Lovas Csilla, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum osztályvezetője, irodalomtörténész főmuzeológus rövid ismertetője után a csapat Binder Borbála múzeumpedagógus vezetésével vágott neki a mintegy három kilométeres távnak. Menet közben a túrázók elhaladtak a Babits Mihály Emlékház és az Irodalom Háza - Mészöly Miklós Emlékház előtt is. Utóbbi fogadta az író hagyatékának jelentős részét, amit özvegye, Polcz Alaine ajándékozott 2003-ban a szülővárosnak.

A természeti környezetben található Mészöly-tanyánál Holló Eszter tibeti hangtál-bemutatója járult hozzá a testi és lelki feltöltődéshez. Az épületben Lovas Csilla kalauzolásával tekintették meg a résztvevők a kiállítást. A legkisebbek, azaz a gyermekek pedig játékos feladattal, térkép alapján történő tárgy megtalálással múlathatták az időt.

Mészöly (Molnár) Miklós 1921. január 19-én született Szekszárdon. Édesapja Molnár Sándor a Szekszárd-Bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnöke. Édesanyja Jolán, Szászy Endre ügyvéd lánya.

1939-ben érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. 1942-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. Tervét, hogy a Sorbonne-on irodalmi és filozófiai tanulmányokat folytasson, a háború meghiúsította. Szekszárdi ügyvédbojtárként külön asztala volt a Hamis Tanú vendéglőben, mely későbbi prózájának többször felbukkanó helyszíne. Első novellája „Bridzs és nyúl” címmel 1943-ban, a Várkonyi Nándor szerkesztette pécsi Sorsunk folyóiratban jelent meg. A katonai behívóra várva, mintegy végrendelkezésül megsemmisítette koffernyi

kéziratát.

1944 őszétől katona volt az észak-németországi fronton, 1945 januárjában kalandos úton visszaszökött Magyarországra, ahol kegyelemből büntetőszázadba vezényelték. Szerbiában hadifogságba esett, 1945 nyarán sikerült hazatérnie Szekszárdra. A következő években munkásként, terménybegyűjtőként, malomellenőrként dolgozott.

1947-48-ban a Tolnamegyei Kis Újság, az FKGP tolnai politikai hetilapjának szerkesztője volt. Az apai nagyanyjától felvett Mészöly családnévvel több tárcát és verset publikált a lapban. Először 1947. május 17-i írását jegyezte Mészöly Miklósként. 1948-ban Vadvizek címmel jelent meg első novelláskötete a pécsi Batsányi Társaság kiadásában.

1949-ben feleségül vette Polcz Alaine pszichológusnőt. Mészöly Miklós a fővárosban szabadúszó, kiadóknál álnéven lektorálást vállalt. 1951-52-ben az Állami Bábszínház dramaturgja volt. Majd újra álneves feketemunkára kényszerült. 1950-től csak meséket és mese átdolgozásokat közölhetett.

1956-tól szabadfoglalkozású író. Egy barátja meghívására nyáron látogatást tett Ohat-pusztán, egy kísérleti solymásztelepen. Élményei hatására született a Magasiskola (1956) és később a Tágasság iskolája (1977) című esszéje. A forradalomban fegyveresen nem vett részt. Az Írószövetségnek nem tagja, de az írószövetségi munkában aktívan jelen volt. Részt vett az Írószövetség forradalmi magatartását, álláspontját rögzítő nyilatkozat megfogalmazásában.

Sötét jelek (1957) címmel elbeszéléseket és meséket tartalmazó kötete jelent meg. A pártlap kritikája kiutasította az irodalomból. Mészöly több hónapig részesült az Albert Camus által a veszélyeztetett magyar íróknak felajánlott támogatásban. Megfigyelés alatt tartották, az utcán követték, telefonját lehallgatták, letartóztatás fenyegette. 1960-tól néhány évig, tavasztól késő őszig, a szekszárdi Porkoláb-völgybe, egy présházba vonult vissza. Itt írta Az atléta halálát.

1963. március 15-én bemutatták Az ablakmosó című drámáját a Miskolci Nemzeti Színház kísérleti színpadán. A darab két előadást ért meg, ezután betiltották. A dráma és a hozzáfűzött kommentár megjelenése a Jelenkorban politikai botrányt váltott ki, ami hosszú évekre kihatott Mészöly írói pályájára, Tüskés Tibor főszerkesztőt pedig menesztették a laptól. Mészöly Miklós tanácsokkal segítette a Jelenkor új főszerkesztőjét,

Szederkényi Ervint, a folyóirat független szelleme megóvásában és a lap stratégiája tekintetében. Rávette fiatal írótársait: Nádast, Esterházyt, Balassát és másokat, hogy támogassák a Jelenkor munkáját, hajtsanak végre hangsúlyos exodust a főváros politikailag manipulált folyóirataiból.

A háború után először, 1965-ben utazott nyugatra. Miután Magyarországon, hosszas fektetés után visszautasították regénye kiadását, Párizsban szerződést kötött a Seuil Kiadóval Az atléta halála francia kiadásáról. Így első regénye, Mort d’un atlete (1965) címmel, Kassai György fordításában, Párizsban jelent meg először. Hazatérve Magyarországra zaklatták, fenyegették, nyugati útján is megfigyelték. Művét 1966-ban német nyelvre is lefordították, ezzel egy időben végül magyarul is megjelent Az atléta halála (1966). „Komolyan hiszem, hogy csak az tud igazán tárgyilagos lenni, akinek minden oka megvan rá, hogy elfogult legyen.”– vallotta az író. Őze Bálint története a tartás és kitartás eszméjének, a maximális emberi teljesítmény vágyának és lehetetlenségének parabolája.

Jelentés öt egérről (1967) novellái az 50-es évek komor atmoszféráját realisztikus pontosságú, szilárd szerkesztésű s egyben példázatos történetekbe sűrítik. Saulus (1968) a hitváltást, a pálfordulás néven ismert gyökeres fordulatot példázó, áltörténelmi parabolaregénye. Az idea átfordulásának menetét, a bizonyosságtól a kételyig és a sejtéstől a megbizonyosodásig vezető utat nem a tettek, hanem a lélek, a gondolkodás és az önreflexió folyamataiban mutatja fel.

Csehszlovákia megszállása után felerősödött Mészöly Miklós nyilvános szereplése a kelet-európai polgárjogi mozgalmakban. A Pontos történetek, útközben (1970) című regényének anyagát erdélyi utazásai élményei szolgáltatták. 1974-75-ben egy évet töltött Nyugat-Berlinben, az Akademie der Künste meghívására. Ekkor fejezte be a Film című regényét. Összeállította az Alakulásokat (1975), a két és fél évtized rövidprózáját átfogó, reprezentatív elbeszélés-gyűjteményét. Feleségével együtt a hetvenes évek elejétől Kisorosziban töltötte a nyarakat egy bérelt parasztházban, majd 1978-ban felépült saját nyaralójuk, mely második otthonukká vált az évek során.

A Film (1976) „a kamera és rendezés reális fikcióvá” tétele, egy regényforgatás elbeszélése, mely a magyar történelem néhány jeles dátumát vetíti egymásra. Szárnyas lovak (1979) című elbeszéléskötete, Bunker és Az ablakmosó (1979) címmel két színdarabja jelent meg. Érintések (1980) című esszékötete filozofikus töredékek, ars poeticai

reflexiók gyűjteménye. Verseit, a prózaíró műhelyének lírává kristályosult melléktermékeit, Esti térkép. Kiemelések (1981) címmel adta közre. Megbocsátás (1984) című kisregényében az emlékezet működésének megfelelő, anekdotikus anyag álarcát használó formát találja meg.

1984-ben a Történelmi Igazságtételi Bizottság emlékmű pályázata zsűrielnökének kérték fel. A Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának megalakulásakor, 1985-ben, elnökké választották. 1986-ban Déry Tibor-díjat, 1988-ban Örley-díjat és Magyar Művészetért díjat kapott. 1987-ben Sutting ezredes tündöklése címmel elbeszéléskötete jelent meg. Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) gyűjteményében a magyar történelem más-más pillanatait idéző mozzanatokból egy virtuális Közép-Európa bontakozik ki. 1989-ben a Magyar Helsinki Bizottság elnökévé választotta, a Magyar Demokratikus Charta alakuló nagygyűlésén pedig szóvivőnek választották. 1990-ben Wimbledoni jácint címmel elbeszélései, A negyedik út címmel pedig esszéi jelentek meg. Ebben az évben kapott Kossuth-díjat. Az Írószövetség elnökségi tagja lett. 1991-ben Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról. Végleges változatok a hagyatékból címmel elbeszéléseit adta közre. A Széchenyi Művészeti Akadémia elnökévé választották.

Elégia című, 1980-ban írott, bölcseleti költeményét hetvenedik születésnapjára négyszáz számozott példányban jelentette meg a Helikon Kiadó. A Bolond utazás (1992), két kisregényből és kilenc novellából álló válogatása látott napvilágot. 1994-ben lemondott a Széchenyi Akadémia elnöki tisztségéről. A nyár folyamán egy interjúregény (Párbeszédkísérlet, 1999) előkészítése kapcsán hosszú beszélgetést folytatott Szigeti Lászlóval a kisoroszi ház kertjében. 1995-ben Soros Alkotói díjat kapott. Családáradás (1995) című regénye alakok, nemzedékek, családok szerteágazó történeteit fűzi lazán össze. Hamisregény (1995) egy pannóniai Atlantisz több évszázaddal korábban indított s végérvényesen elsüllyedő világát idézi. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal kitüntetést kapta.

Mészöly Miklós 2001. július 22-én hunyt el Budapesten. (Forrás: a Wosinsky Mór Megyei Múzeum honlapja, https://wmmm.hu/irodalom-haza-meszoly-miklos-haza/rolunk/meszoly-miklos-eletrajza/)