Premier

2022.12.10. 10:30

Különös szerelmi négyszöget mutat be Molnár Ferenc darabja, Az üvegcipő

Molnár Ferenc Az üvegcipő című darabját állította színpadra a Pécsi Nemzeti Színház. A három felvonásos vígjáték csak részben víg, a mesebeli ideálok és a sokszor fájó valóság határait mossa össze.

TEOL

Az üvegcipő premier

Fotós: Kis Kata Linda

Ahogy a teátrum a darabhoz kapcsolódó ajánlójában is idézi, a darabban sajátosan fonódik össze „az álmok komédiája, az álmok tragédiája, s az álmok megváltó szépsége”, ahogyan a darab egyik első kritikusa, Földi Mihály fogalmazott a Nyugatban. A komikus elemekkel fűszerezett, sajátos cselekmény mögött felismerhetők az író életének hasonlóan vargabetűs fordulatai, szerelmi vívódásai. Minden bizonnyal az író és Darvas Lili közti bimbózó, valamint Fedák Sárival való hervadó szerelme ismerhető fel a cselekményben.

Stubendek Katalin hol primadonna, hol pedig vagány, kacagtató komika
Ebbe a képletbe kerül még egy forrófejű szerelmes ifjú, s kész is a szerelmi négyszög, amely az előadás négy főszereplője közötti eseményeket idézi elő: Sipos, az idősödő bútorrajzoló (Lipics Zsolt), a bele ártatlan rajongással szerelmes cselédlány, Irma (Kovács Panka) és a panziótulajdonos Adél (Stubendek Katalin) hármasát tovább bonyolítja a csélcsap, ámde szenvedélyes Császár Pál (Józsa Richárd).

A darabot 1924-ben mutatták be először. A századforduló idején meghatározóvá váló szecesszió jegyei, a végletes érzelmek, a kínzó, fájó szerelem idealizálása, a párbeszédekben a szerelem halálos dimenziójának kiélezése sötét árnyalatokat kever a keserédes szerelmi játékba. Az üvegcipő mindemellett mesés, idealizált elemekkel dolgozik, mégis bemutat máig releváns gondolatokat a szerelem erejéről, az tiszta szándék és érzelmek iránti vágyról.

Bár a közel száz éve írt darabban bemutatott férfi-nő kapcsolatok, párbeszédek mai szemmel sok szempontból bizarrnak, nyomasztónak hatnak, Kovács Panka és Lipics Zsolt kettősének bája az eleinte toxikusnak ható vonzódást képes az előadás végére megnyugvást hozó katarzissá emelni, előcsalni az együttérzést a furcsa páros különös, végső soron pozitív végkifejlete iránt.

A darab egyik meghatározó tapasztalata, hogy ahogyan a rendezői, színészi munka segítségével bemutatja a szokatlan, furcsa karakterek sorsának alakulását, fokozatosan képes felébreszteni az empátiát mindannyiuk iránt.

Az érzelmek széles skáláját mutatja be Adél szerepében Stubendek Katalin, aki a kezdetben akaratosnak, keménynek tűnő asszony mélyérzésű, törékeny mivoltát is feltárja a három felvonás során. Átalakuláson megy keresztül Sipos (Lipics Zsolt) is, akinek mogorvasága fokozatosan lágyul és oldódik fel. Inkább az állandóságot képviseli az érzelmeiben meggyőződéssel kitartó Irma, akit Kovács Panka természetes bájjal formál meg. Józsa Richárd karaktere, Császár hagyja talán a legnagyobb kérdőjelet.

Bár az előadás fő tengelyében Sipos és Irma áll, a nézőt elgondolkodásra készteti Adél és Császár sorsa – vajon a darab során gyakran felvillantott, fájó végkifejlet teljesedik be kettejük között, vagy a férfi képes lesz levetkőzni csalfa hajlamait és határozatlan, erőtlen viselkedését? A darab talán okkal ér véget az előtt, hogy ennek alakulásáról bizonyosságot szereznénk.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában