A pánsíp csodás hangja kápráztatta el a közönséget a decsi templomban

Az épületben Kegye János pánsípművész tartott egy órás újévi koncertet a hálás közönségnek. A nemcsak Magyarországon, hanem határainkon túl is jól ismert vendéget, a Magyar Kultúra lovagját Kocsis László diakónius és Kiss Erika önkormányzati képviselő ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. Kegye Jánosról érdemes tudni, hogy már 1974-től aktívan zenélt különböző hazai együttesekben, a kezdetekben főleg szaxofonon játszott.

A nyolcvanas évek végén Németországban jelent meg első – azon mód aranylemezes – pánsíp-albuma, ezt napjainkig még harmincegy követte. Számos lemezbemutató turnéja volt Amerikában, Kínában, Ázsiában, valamint európai országokban is.

A Decsen adott, egy órás műsor keretében alkalomhoz illő, klasszikus darabok csendültek fel, mások mellett Bach, Haydn és Vivaldi népszerű művei. A teltházas fellépés nagy sikert aratott, Kiss Erika érzékletes leírása szerint így télidőben is mindenkit teljes mértékben átmelegített.

A koncertet egyébként az érdeklődők díjtalanul látogathatták. Ugyanakkor a szervezők örömmel fogadták azon adományokat, melyek a helyi katolikus caritast támogatják.

Budapesten született, zenei tanulmányait nyolc évesen kezdte. Először zongorázni tanult, majd a középiskolában fuvolán, klarinéton, oboán és szaxofonon tanult. Elvégezte az Országos Szórakoztató Zenei Központ zeneiskoláját, majd felvették a Jazz Konzervatóriumba is. 1974-től aktívan zenélt a Kisrákfogó együttesben, majd a Panta Rhei (Debrecen) és a Hatszív (Békéscsaba) együttesekben szaxofonozott.

A Spirál együttessel az 1976-os Ki mit tud? harmadik helyezettje lett, ezt követte a Kati és a Kerek Perec, a Corvina, Piramis és az Edda együttesek.

A pánsípok a világ különféle tájain sokféle anyagból készülhetnek többféle formában, felépítéssel. Közös bennük az, hogy különböző hangmagasságokra hangolt hangkeltő eszközök, sípok sorba rendezésével, összeépítésével állíthatóak elő.

E hangkeltő eszközök legtöbbször egyik végükön zárt csövek, melyek egyszerű ajaksípos hangszerként szólaltathatóak meg. A hasonló módon, peremre fúvással megszólaltatott fuvolaféléktől eltérően viszont a dallamot itt nem hanglyukak vagy átfúvás révén lehet előállítani, hanem úgy, hogy a zenész a hangot keltő, ajkai között megformált légáramot mindig más-más, a szükséges hangra hangolt cső nyitott szájára irányítja.