Prófétát mutat az ezüst csegely

Ezüstből készült csegely, azaz négyzet alakú érme került elő a közelmúltban a mai Fadd középkori előzményének tekinthető helyszínről. A Wosinsky Mór Megyei Múzeumban őrzött leletről – mely január hónap műtárgya – Czövek Attila, az intézmény osztályvezetője, régész főmuzeológus adott részletes, az alábbiakban olvasható ismertetést. 

A kis méretű, alig valamivel több, mint egy centiméter él hosszúságú érme előlapján Ézsaiás próféta balra forduló mellképe látható hegyes szakállal, frígiai sapkában. A körirat: ECCE.CONCIPIET.E.VII.1551. A szöveg szintén az ószövetségi prófétához kapcsolódik, hiszen Ézsaiás könyve 7. fejezetének 14. versére utal, aminek vonatkozó mondata teljességében latinul így hangzik: „Ecce virgo concipiet et pariet filium et vocabitur nomen eius Emmanuel”. Mindez magyarul Károli Gáspár fordításában: „Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek”. A Kr. e. 8. században élt júdeai próféta itt jövendöli meg a Messiás eljövetelét, akit Immánuelnek nevez. A létező héber férfinév jelentése – Isten velünk van – azt a reményt fejezi ki, hogy általa Isten vezető és védelmező jelenlétével megszabadítja népét az akkori külső támadásoktól. Közel 800 évvel később Máté apostol felismerte, hogy Jézus születésével Ézsaiás próféciája vált valóra, így szinte szó szerint megismételte azt evangéliumában (Máté 1:23–25).

Az érme hátlapján a négyzet sarkára állított, a beteljesült jóslatot ábrázoló kép a fentiek alapján is egyértelműen összefügg az előlappal. Itt a Szent Családot látjuk négyoszlopos, boltíves teremben. A gyermek Krisztus a földre tett drapérián fekszik, arccal a Szűz felé, a térdeplő Mária és József között, a háttérben táj – a méretből adódóan kissé elnagyoltan – állatokkal, pásztorral a domboldalon. Az oszlopokon kívül egy-egy alak található, angyalok vagy pásztorok, a bal oldali kifelé fordulva térdel, a jobb oldali befelé fordulva áll. Legalul hatlevelű rozetta van.

Az érme jelzés nélküli, de a kidolgozás minősége és a párhuzamok alapján valószínűleg Füssel Kristóf (Christof Füssl/Fueszl) verte Körmöcbányán, az évszám szerint 1551-ben. A jelenleg is működő körmöcbányai (ma Kremnica, Szlovákia) pénzverde 1328-as alapítását követően a királyi Magyarország legjelentősebb ilyen jellegű intézménye volt. Ennek, illetve a városnak a történetében kiemelkedő szerepet töltött be Füssel Kristóf. Az 1561-ben, ötvenéves kora körül elhunyt éremművész az 1530-as évek elejétől vasvágó, azaz a pénzverőtöveket készítő vésnök, 1536-tól haláláig a verde főérmevésnöke, vagyis a verde műszaki vezetője volt. Az első magyarországi talléron – az 1553-as úgynevezett angyalos tallér – és egyéb forgalmi pénzeken túl nevéhez fűződik egy sor emlék- (például Mohács-érmesorozat, az 1541-es Ferdinánd-emlékérem), pestis-, portré- és biblikus érme verőtövének metszése is. Mindezek mellett a mester 1546-tól a város szenátora, tehát az önkormányzati tanács tagja, később első szenátora, több alkalommal pedig a város évenként választott főbírája is volt.

A királyi utasításra és a kamaragrófok ellenőrzése mellett készített, hivatalos fizetőeszközként használt pénzeken túl a főérmevésnöknek lehetősége volt megbízást elfogadni magánszemélyektől is emlékérmek verésére. Így nem tudjuk pontosan, hogy a bemutatott bibliai tárgyú csegely az egyértelmű mondanivalóján kívül milyen célból és kinek a megrendelésére készült. Az viszont joggal feltételezhető, hogy ezen apró érméhez kapcsolódó munkafolyamatokban közreműködött Füssel szintén vasvágó fia, Kristóf, illetve a későbbi utóda, az 1550-től vésnökként Körmöcbányán dolgozó Richter Lukács is.

Szintén Füssel Kristóf munkájának tartja a numizmatikai szakirodalom a faddi csegellyel szinte azonos – Ézsaiás próféta, illetve a gyermek Jézus imádása – témájú érmet. A tallér méretű, 43 mm átmérőjű, ezüstből készült vereten az éremművész egyik jellegzetes megoldása figyelhető meg: az éremfelületet egy vonallal két részre osztotta, amelyek közül felül az érem témája, alul a sorokba rendezett szöveg látható.