Időkapszula üzen a parkban a jövőnek

II. Rákóczi Ferenc kiváló főtisztje a legnagyobb győzelmét Kölesdnél aratta 1708. szeptember 2-án. Ekkor a kuruc vezető egy főként rác lovasokból álló császári oszlopot semmisített meg. A brigadéros megmenthette volna életét, ha átpártol a császáriakhoz: ám nem tette, hű maradt a nagyságos fejedelemhez, és ezzel aláírta halálos ítéletét.

Kivégzésének háromszáztizenkettedik évfordulóján, azaz hétfőn kora délután emléknap várta az érdeklődőket a megyeszékhelyen. Ott, ahol a császáriak zsoldjában álló rácok 1710. október 29-án a feljegyzések szerint elfogták. Azaz Szekszárd határában, a Cinka pataknál, mely területen a hadvezérről elnevezett fa nőtt ki a földből.

Ez a terület ma a város rendezett, szép emlékparkja, köszönhetően Bognár Cecilnek, a Magyar Kultúra Lovagja kezdeményezésének és fáradhatatlan munkálkodásának. A Himnusz közös eléneklése után ez alkalommal is jómaga, mint főszervező köszöntötte a közönséget. A rendezvényen sokan jelentek meg, gyermekek, azaz általános iskolások, illetve felnőttek egyaránt. Nemcsak a megyeszékhelyről érkezett küldöttség, hanem az egykori nagy győzelem színhelyéről, Kölesdről is, innen egy kisbusznyi csapat vállalta az utazást.

A szónok beszédében méltatta Béri Balogh Ádám tetteit, példáján keresztül a hazaszeretet fontosságára, arra a hűségre hívta fel a figyelmet, melyet még jobban felerősít a jellegzetesen magyar hangszer, a tárogató hangja. Ezután felcsendült a kuruc idők közismert nótája: „Török bársony süvegem", tárogató kíséretet Bognár Cecil adott. A kölesdi harczrúl című Thaly Kálmán verset Villi Bertold szavalta el.

A folytatásban Szűcs István történelemtanár osztotta meg gondolatait a kölesdi csatáról, majd ismét tárogatóval kísért közös ének, illetve vers következett: a Csínom Palkó és a Tyukodi pajtás  után Tegzes Dániel adta közre Szegzárdi Nagy Vendel versét, mely a Béri Balogh Ádám 1711 címet viselte. A rendezvény különleges mozzanataként a közönséget a kezdéskor ugyancsak köszöntő Máté Péter, valamint Murvai Árpád önkormányzati képviselők az együtt gondolkodás jegyében engedték le műanyag tokjába azt a nemzetiszín szalaggal átkötött időkapszulát, mely jelenünk különböző dokumentumait fogadta magába, üzenve a jövőnek.

Zárásként a jelenlévő civil szerveződések, egyesületek, általános iskolák képviselői helyezték el az emlékműnél a tisztelet koszorúit, majd énekelték el mindannyian a Szózatot.