Regényei máig népszerűek, ő maga az irodalom halhatatlanja

Jules Verne 

Ki ne olvasta volna a Nemo kapitány, a Sándor Mátyás, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, az Utazás a Föld középpontja felé, A rejtelmes sziget, a Grand kapitány gyermekei vagy az Utazás a Holdba című regényeit? Szinte faltuk a sorokat, és azt hiszem, nem esek túlzásba, ha azt mondom, hogy egy Verne-regényt szinte nem lehetett letenni. 

A népszerű kalandregények szerzője, a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja, Jules Verne 1828. február 8-án született Nantes városában, amely Franciaország nyugati részén, az Atlanti-óceántól 50 kilométerre fekszik. 

Terveit mára már jobbára megvalósították 

Érdekes, hogy a könyveiben említett száznyolc terv és találmány döntő többségét mára már megvalósították, így elmondható, hogy Verne Gyula megelőzte korát, és az emberiség technikai fejlődése talán egy kicsit neki is köszönhető. Ő említette meg először az akkor még ismeretlen, de ma már ismert dolgokat, mint a televízió, a légkondicionálás, az atombomba, az űrhajó, a gépfegyver vagy a hangosfilm. 

Korán megmutatkozott tehetsége 

Édesapja, Pierre Verne ügyvéd volt, aki fiát szintén a jogi pályára szánta, annak ellenére, hogy Jules nem érdeklődött a hivatás iránt, és bár később sikeresen befejezte a jogi egyetemet, soha nem praktizált. Az ifjú Jules ­gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, legjobban a matematika, a földrajz és az irodalom érdekelte. 11 éves korában romantikus kalandvágyának engedve megszökött otthonról, és hajósinasnak szegődött egy Indiába tartó vitorlásra. Szerencséjére apja még időben leszedte a hajóról, mint később kiderült, mindez nem igen fedte a valóságot, de valahogy illett Verne személyiségéhez. Párizsi egyetemi évei alatt kapcsolatba került irodalmi körökkel, megismerkedett Hugóval és Dumas-val, de a színház világa is egyre jobban vonzotta. 

1852-től a Théatre-Lyrique titkára volt, s egymás után írta a könnyed és sikeres bulvárdarabokat, operetteket, számos sanzon is bizonyította költői vénáját. Szívesebben foglalkozott a természettudományokkal, és ezeknek eredménye volt, hogy írói tehetségét – egy egészen új irányt teremtve – a természettudományok regényalakban való népszerűsítésére használta fel. Eleinte sokat nélkülözött, és mindenféle munkát elvállalt, Dumas azonban biztatta, hogy ne hagyjon fel az írással, mert nagyon tehetséges. 

1857-ben feleségül vett egy kétgyermekes özvegyet, majd annak hozományából tőzsdeügynöki állást vásárolt. Munkája mellett tovább írt, figyelmét akkor már a kor tudományos-technikai újdonságai, felfedezései kötötték le. 
1862-ben megismerkedett a Jules Hetzel kiadóval, akivel szerződést kötöttek, miszerint Verne évenként két regényt ír, amelyeket a kiadó Rendkívüli utazások-sorozatában jelentet meg. Ennek köszönhetően első komolyabb sikerét az Öt hét léghajón című művel érte el, amely 1862 karácsonyára jelent meg, és ennek révén anyagilag is rendbe jött. 

Tudta jól: hajózni kell a sikerek csúcsán is 

Szinte ontotta a tudományos-fantasztikus jellegű írásokat, megjelent regényei óriási sikert arattak otthon és külföldön egyaránt, ezzel megteremtette az anyagi biztonságot családja számára, így már nem kellett mással foglalkoznia, csak az írással. 
A munka mellett a hajózás volt a fő szenvedélye, három ­jachtját az 1861-ben született Michel fia után nevezte el, Saint Michel I., II. és III. 1870-ben a család Amiens-ben telepedett le, ahol az író közéleti szerepet is vállalt, városi tanácsos lett. 1872-ben neki ítélték oda a Francia Akadémia díját, 1892-ben pedig megkapta a Becsületrendet. 

Kedvelte a magyarokat, nemzetünk főleg a bukott szabadságharc után lett nagy kedvence Vernének, annak ellenére, hogy sohasem járt Magyarországon, több magyar vonatkozású regényt is írt, mint például az említett Sándor Mátyás vagy A dunai hajós, illetve a Várkastély a Kárpátokban című művei. Ezekben a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatta be, ahogyan életében ő is harcolt a gyarmatosítás, illetve a rabszolgaság ellen. 
Műveit regényalakban és a nagyközönségnek írta, a tudományosságot és a szigorú tárgyilagosságot zseniálisan párosította a fantáziával, ezzel olyan merész ötleteket alkotott, amiket az akkor ismert tudomány csak kiindulópontjukat tekintve helyeselhetett, de végeredményüket viszont nem ismerhette. 

Regényei az ifjúság számára vonzóvá tette a természettudományokat, ez is volt Verne egyik célja, a másik az, hogy a tudományos körök ­érdeklődését is felkeltse bizonyos, még meg nem oldott problémák iránt. A témákat gyakran a hétköznapi életből merítette, csak továbbgondolta őket, párosítva különböző elképzelésekkel és találmányokkal. Neki köszönhe­tően született meg a modern tudományos-fantasztikus irodalom. Legtöbbször a valóság és a képzelet határán egyensúlyozott, de vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is. 

Művei sokakat inspiráltak a kutatásra 

A XIX. század minden tekintetben a változás kora volt. Nem csupán a technika és az ipar fejlődött rohamosan, de ekkor jött létre több olyan ország is, mint Olaszország és Németország. Ekkor szilárdultak meg ezek az államformák, ugyanakkor az emberek nagy részének a gondolkodásmódja nem követte ezeket a változásokat, az idősebb generáció foggal-körömmel ragaszkodott a megszokotthoz, amíg a fiatal nemzedék viszont már alkalmazkodott az új kihí­vásokhoz, és ehhez járultak hozzá jelentősen Verne regényei is. 

A népszerű író feljutott a csúcsra, életműve fő alkotásának az irodalomtörténészek a nagy trilógiát tartják – Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei és A rejtelmes sziget –, szerintük ezek lettek legjobban kidolgozva. Annak ellenére, hogy regényei nagyon népszerűek voltak, Vernét pedig valósággal csodálták az emberek, mégis voltak olyanok, akik fanyalogtak a regényeit olvasva, sőt értéktelennek tartották műveit. Kortársai, mint Zola, Balzac, a két Dumas viszont elismerték tehetségét, és tisztelték Verne Gyulát. 

Műveinek hatása a magyar irodalomban is érződik, ugyanis Jókai Mórnak nem egy műve stílusában nagyon is hasonlít a Verne-művekre, mindezt Jókai soha nem is tagadta. Karinthy Frigyest szintén inspirálták Verne regényei, ezek fellelhetők a magyar író, költő, műfordító műveiben is, gondoljunk csak az Így írtok ti című paródiakötetére. 

Verne műveiből közel 200 filmfeldolgozás készült el, az UNESCO nyilvántartása szerint regényeit 148 nyelvre fordították le. Magyarországon az Unikornis Kiadó 1997 és 2005 között Jules Verne összes művei címen 80 kötetes sorozatot jelentetett meg. Ebben több olyan Verne-mű is megjelent, amely magyar nyelven előtte még egyszer sem volt olvasható. 

Jelkép is lehet utolsó műve: világítótorony 

Vernének hatalmas könyvtára és dokumentációja volt, számtalan cédulára készített jegyzeteket, amelyeket tudományágak szerint rendezett sorba. 
Regényei egyre komorabb hangot ütöttek meg, és bár Verne fiatal éveiben még római katolikus vallású volt, időskorára már ateista lett. 1886-ban elmebeteg unokaöccse két lövést adott le rá egy pisztolyból, a második golyó megsebesítette Verne lábát, amelynek következtében élete végéig sántított. Szülei, majd szeretett öccse halála után ke­délyállapota elkomorult, szemét hályog támadta meg, utolsó éveiben pedig már alig látott, Michel fia segített neki az írásban, valamint a művek gondozásában. Utolsó regényét, a Világítótorony a világ végén címűt is már fia, Michel adta ki. Verne Gyula egészsége folyamatosan romlott, majd 1905. március 24-én 77 esztendős korában halt meg Amiens-ben, cukorbetegsége és egy agyvérzés szövődményei miatt. 

Nagy fantáziával kitalálta a jövőt 

Verne nemcsak egy nagy gondolkodó volt, hanem megértette azt a folyamatosan megújuló kort, amelyben élt, sőt azt jócskán meg is haladta. Élénken követte a technikai és a földrajzi változásokat, amiket aztán regényeiben továbbgondolt, ugyanakkor felhívta a figyelmet a tudományos-technikai fejlődés veszélyeire: a környezetszennyezésre, a szmogra és az olajos tengerre is. 

A mai embernek is oda kell figyelnie írásaira, mert bár Verne nem volt próféta, aki megjósolta volna a jövőt, ennek ellenére a legtöbb általa leírt esemény és találmány nagy része mára már valósággá vált. 

Felhasznált irodalom 
Horváth Árpád: Verne, a technika álmodója. Unikor­nis Kiadó, Bp., 2005. 
Zoltán Péter: A képzelet varázslója (Jules Verne élete).Móra Könyvkiadó, 1972. 
Berencz János: Verne kislexikon. Pallas Stúdió, Bp., 1997. 
Kuczka Péter: A rejtélyes Verne Gyula. Móra Könyvkiadó, Bp., 1978. 
Hankiss János: Jules Verne. A tudomány a szépirodalomban. Franklin, Bp., 1930.