Eláradt a bűn, az ember gonoszsága megsokasult

A Bibliában, mint az ismeretes, nemcsak emberek, hanem állatok is szerepelnek. Utóbbiakról esett szó Medinán, a kétszer egy évet felölelő, Magyar Falu Program keretében megvalósuló, egyházi-kulturális programsorozat nyolcadik, utolsó állomásán. A helyi református gyülekezet égisze alatt zajló, bibliai értékeken alapuló programok célja az volt, hogy hittel, hit által a megváltottság örömét valamennyi érintett a szívében hordozhassa.

A református parókia épületében közel harminc érdeklődő jelenlétében számos érdekes információ hangzott el a Biblia néhány állatáról. A színes képekkel és a Károli-féle Biblia fordításból vett Igehelyekkel tűzdelt anyag  Topánka-Révai Lilla Irén közművelődési szakértő, helytörténész, egyházi közösségszervező hosszas és szorgos kutatómunkájának eredménye. Az előadás és az egész programsorozat szakmai mentora Ujlaky Tibor, a gyülekezet református lelkipásztora volt.

Isten formált, az ember nevet adott
„És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak” (1Móz2,19-20). A Szentírás tehát arról tudósít, hogy a teremtett állatok neveit az ember adta. A teremtéstörténeti rendszerezés szerint a vízi állatok és a madarak az ötödik napon, míg a szárazföldi állatok és a férgek a hatodik napon teremtettek. A Zsoltárok könyvében szereplő Igeversek szerint az állatok alapvető rendeltetése minden teremtményhez hasonlóan, hogy dicsőítsék Istent. „Dicsérjétek az Urat! (...) Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok” (Zsolt. 148,10)

Az állatok örökre teremtőjük tulajdonában maradtak, azonban az uralmat felettük az embernek adta, majd szaporodással áldotta meg őket. „És megáldá őket Isten, és monda Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet” (1Móz 1,28).

Özönvíz és menedék Noé bárkájában
Kezdetben minden állat és az ember is növényevő volt. Majd a bűneset után az emberi természet és az állatokkal való kapcsolat is megromlott. A Földön eláradt a bűn, az ember gonoszsága megsokasult. Isten megbánta, hogy embert teremtett és elhatározta, hogy az embertől a baromig minden élőlényt eltöröl a Föld színéről. A bűneset az állatvilágra is kihatott. „Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről, az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait” (Móz. 6,5-7). A bűn eláradásának következményeként Isten özönvizet bocsátott a Földre. Az időben megépített bárka által megmentette magát Noé és a családja, illetve ugyancsak hasonlóan jártak a kiválasztott állatok. „Mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába” (1Móz. 6.19). A menedékként szolgáló bárkába a madarak és a szárazföldi állatok fajai is megmenekültek. A bárkából először a holló repült ki és vissza szállt, majd a galamb másodszori kirepülés után olajággal a csőrében tért vissza. Isten Noéval kötött szövetsége a táplálkozás törvényének kibővítését is tartalmazza, a hús az ember mindennapi étkévé vált. „Legyen nektek eledelül minden mozgó állat” (1Móz. 9,3).

Az előadás anyagát képezte az az érdekes információ is, hogy többen megépítették Noé bárkáját. Az eredeti, több ezer éves bárkát, legalábbis idevágó híradások szerint, a törökországi Ararát hegyén az elmúlt évszázadban meg is találták.

Az állat vére is Istené, az élet uráé
Az előadásban a vér evés kényes témaként szerepelt. Az Ó-és Újszövetség is tiltja a vér fogyasztását, mert a vér az élet hordozója. Az állat vére is Istené, az élet uráé. „Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek” (1Móz 9,5-6). „A vért meg ne egyed; mert a vér az lélek” (5Móz 12,23).

Az első ember gyilkosságot Káin követte el. Ha gyilkosság történik, az Ige szerint a vér a földről kiált Istenhez és számon kéri a vért az embertől. „A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről” (1Móz 4,10). 

A vér több alkalommal fordul elő a Bibliában, például az Egyiptomban élő zsidó népet óvja Isten a tizedik csapástól, amikor a vérrel hintett szemöldökfa fölött általmegy a pusztító angyal és nem pusztulnak el. A vér az engesztelés és a bűnbocsánat eszköze.

Érckígyó szolgált ellenszérumként
A Biblia egyik beszélő állata a kígyó. A Jelenések könyvében a Sátán szimbóluma. A pusztai vándorlás során a zúgolódó zsidó népre mérges kígyókat bocsátott Isten. Mózesnek érckígyót kellett felállítania ellenszérumként. Ez a mai gyógyszertárak szimbólumának az eredete.

Jób könyvének állatai Jóbot is lenyűgözték és elismerte különlegességüket. Az oroszlán a jó, rossz, bátorság, hatalom és királyság szimbóluma. A vadszamár az emberi zabolátlanság, a bivaly az erő és a hatalom jelképe, míg a harcra felékesített ló neveti a félelmet. A lovak megjelenése előtt szamarakat fogták be a harci kocsik elé. A Vörös-tengerben harci szekér maradványokat és lófej csontokat is találtak.

Isten a megfáradtakat megújítja és szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk. A pusztai, lakatlan helyeket kedvelő strucc bölcsességét Teremtője elfeledtette vele, értelmet nem adott neki. A behemót is alkotás remeke.

Példabeszédek bölcs állatai
Az Írás a Föld négy apró, bölcs és elmés állatát is említi: ezek a hangyák, mormoták, sáskák és pókok. Két haszonállatot is szerepel a Bibliában. A teve előfordulása Ábrahámmal kapcsolatos, amikor saját fiának, Izsáknak feleséget hozat Mezopotámiából. A három királyok is tevén érkeztek a betlehemi jászolhoz. A beszélő szamár hátán ülő Bálám pedig átok helyett áldást mondott a zsidó népre. „És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula” (1Móz 24,10). A borjú a Bibliában értékes áldozati állatként szerepel.

Legismertebb szimbólumok – galamb, bárány, hal
Míg a róka a ravaszság, agyafúrtság, szemtelenség és dörzsöltség jelképe, addig a disznó a bűnös életet élő embert és a romlott természetet képviseli. A farkas belső természete gonosz, a juh békés legelését veszélyezteti. A bibliai időkben a kutya rossz jelentéstartalommal bírt.

A galamb béke és szabadság és Szentlélek szimbóluma. Jézus Krisztus Jordán folyóban történő megkeresztelkedése után galamb szállott a vállára. „Láta az Istennek lelkét alájőni, mint egy galambot és őreá szállani” (Mt 3,16). A juh Isten választott népének szimbólumaként ismeretes, a juh és a bárány az Ószövetség legtöbbet emlegetett állata, a gazdagság fokmérője. Az első pásztor Ábel volt.

A bárány fehér színe, viselkedése az ártatlanság példája, ami az agresszív farkas szelíd ellenfele. A bárány nemcsak a tisztaságot, szelídséget, hanem a jámborságot is jelenti. Krisztus első tanítványait az Ige bárányokhoz hasonlítja. Az elveszett bárány történetében a száz juh közül, ha egy is eltéved, a pásztor utánamegy és megkeresi. Jézus a jó pásztor. A Bárány menyegzőjében a bárány a megdicsőült Jézus Krisztust jelenti.

A hal (ICHTYS) ógörög szójátékként él a köztudatban és Jézus Krisztus nevének ősi mozaikszója, összeolvasva annyit jelent, mint Jézus Krisztus Isten Fia megváltó. Több híres bibliai történet tudósít a halakról. Közülük az egyik leghíresebb a kenyér és halszaporítás csodája, ami a pusztában élő emberek, a négyezrek kenyérrel és hallal történő megvendégelését tárja elénk. A tanítványok csodálatos halfogása is hitmélyítő esemény. A Jónás és a cethal történetében a hal gyomrában töltött három nap Jézus halálának előképe.

Az Apokalipszis lovasai
Utolsó témaként az előadó arról beszélt, hogy a Jelenések könyvében található hét pecsét közül az első négy feltörése után elszabadul az Apokalipszis négy lovasa. Közülük a vörös színű a békét veszi el, gyilkolást hoz magával. A fekete színű gazdasági válságot okoz. A sárga – fakó – lovon maga a halál ül, éhínséget okozva az egész Földön. A fehér színű lóval kapcsolatban a Jelenések könyvében ez olvasható: „És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.” (Jel. 6). A lovas kilétének meghatározása nem egységes a bibliamagyarázók körében, egyaránt tartották már Antikrisztusnak, avagy Krisztusnak is.