Bár szekszárdi volt, mégis kevesen ismerik Hencze Tamást

Az eseményen Ódor János Gábor, a múzeum igazgatója mondott köszöntőt. Ünnepi beszédében elhangzott, hogy a Hencze Tamás-kiállítással nyitják meg a felújított időszaki teret,  ahol a festőművész alkotásai is láthatók. Ismertette, hogy Hencze Tamás festőművész édesapja, Dr. Hencze Béla a Wosinsky múzeumban dolgozott, és a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanára volt. 

A kiállítást Baky Péter Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg, akinek beszédében elhangzott, hogy az alkotó életműve hatalmas. A kiállítást Lorányi Judit művészettörténész rendezte. Jelen volt még Bodó János, a Bodó Galéria és Aukciósház tulajdonosa és Szepesi András, aki a kiállítást kivitelezési munkáit végezte, valamint Rubányi Anita múzeumpedagógus. 

– A Bodó Galéria és Aukciósház és Hencze Tamás özvegye kereste meg múzeumunkat. A csillagok szerencsés együtt állásának köszönhető, hogy létre jöhetett a kiállítás. Hencze Tamás nagyon magas művészeti szintű művész, és bár szekszárdi születésű, Szekszárdon kevéssé ismert. Bízunk abban, hogy nálunk is ismertségre tesz szert – mondta portálunknak Ódor János Gábor. 

A múzeum portálunknak Hencze Tamás festőművészről az Élet és Irodalom 1969-ben megjelent cikkét ajánlotta, amelyben saját magáról mesél. 

– Szekszárdon születtem, Désén voltam gyerek, Pápán diák. Ott kezdtem rajzolni, már általános iskolás koromban, kitömött madarat, meg amit kell. Akkor aztán egyszerre abbahagytam a rajzolást, csak a sport érdekelt, kosárlabdázó voltam, vidéki ifjúsági viszonylatban nem is sikertelen. Élményem volt Budapest és Párizs. Tizenegy éve jöttem fel Pestre, rajzoltam, festettem, tanultam.

Szeretnék megemlékezni egy festőről, Bakky Sándorról – néhány éve halt meg, fiatalon – sokat köszönhetek neki. A műtermét is átengedte, ott kezdtem igazán dolgozni, csendéleteket, hagyományos posztimpresszionista képeket festettem.  Együtt voltunk Párizsban, egy rövid társasutazáson – érdeklődésünk merőben különbözött –, amit lehetett, megnéztem. Akkoriban – 1963-ban – a tasizmus uralkodott. Utazásom után egy esztendeig nem festettem. Megzavarodtam, bár volt bennem már egy homályos sejtés. A tasizmussal indultam – szerepel Frank János: Hencze Tamásnál című cikkében.

A Szekszárdon kiállított művei között van a 2008-as Sötét kereszt, a 2009-ben készült Függőleges fény I., az 1996-ban alkotott Fehér fény elnevezésű festmények. Az ünnepi megnyitón mintegy harmincan vettek részt.