Baranyai László folytatta Mészöly Miklós történetét

Baranyai László, Szekszárdot jól ismerő és szerető író Mészöly Miklós Megbocsátás című kisregényére reagált, mintegy annak folytatása az Ünnepnap című kötet, amelyet az ismerősökkel, Liebhauser Jánossal, az Illyés Gyula könyvtár, és Ódor Jánossal, a   Wosinsky Mór Múzeum igazgatójával, valamint a könyvből részleteket felolvasó  Rubányi Anita előadóművésszel mutatott be az Irodalom Háza – Mészöly Miklós Emlékházban. 

Kezdetben csak írta, mert kedve volt hozzá – mondta a szerző – s csak mikor kész lett, akkor jött rá, hogy miért is csinálta.  Először, mert izgatta a Mészöly titokzatos háttértörténetei mögött nagyon pontosan megírt cselekmény, erre próbálta megadni könyvében a választ. De csinálta azért is, mert mikor együtt dolgozott a Megbocsátás írójával, aki soha nem mondott kritikát az ő írásaira, csak annyit, hogy jó, s végig az járt eszében, vajon, ha átmenne hozzá Kisorosziba ezt megmutatni, erre mondana talán mást, vagy csak azt, hogy jó.  S a harmadik ok, hogy fiatal újságíróként elképzelte, kedves kisvárosban szeretne megöregedni, s ezt a kisvárost lelte meg Szekszárdban, ahova gyakorta jön látogatóba, s ahol nagyon jól érzi magát.

Mészöly Miklósnak, a megjelenésekor remekműnek tartott regénye a múlt század 28-29-es éveiben játszódik. Az Ünnepnap nyolc évvel később. A szereplők egy része már ismerős, egy polgári család szétesése az a folyamat, amelynek előszele már a Megbocsátásban is érezhető volt.

A jórészt Szekszárdon játszódó történet megírásával Baranyai László mintegy lerótta tiszteletét Mészöly regényének szereplői, s Mészöly fiatalságának színteret adó és neki is kedves pannon kisváros, Szekszárd előtt.