A sok munka nagy sikert hozott: kiváló minősítésű a tánccsoport

– Induljunk el az első tánclépésektől!

– Nagycsoportos óvodás voltam – idézi fel a kezdeteket Huszárikné Böröcz Zsófia –, amikor a nagymamám először elvitt a bogyiszlói együttes gyerekcsoportos próbájára a művelődési házba. Nagyon megtetszett, s most, 52 évesen ugyanott tartom a próbákat, ahová akkor, hatévesen beléptem. A fiam is táncol, és amellett, hogy jogász, oktat a szekszárdi Bartinában, és segít nekem Bogyiszlón. Esetenként párt alkotva lépünk fel, de neki jelentős szólótáncosi eredményei is vannak, több alkalommal nyert országos versenyt. A menyem is táncos. 

– És a férje? 

– Őt a sportnak köszönhetően ismertem meg, NB I-es kosaras volt annakidején. Házasságkötésünkkor költöztünk a megyeszékhelyre. 

– Ön mit sportolt? 

– Atletizáltam, futó és ugró számokban. 

– Legjobb eredménye?

– Az futásban volt, a 4x100-as váltóval, országos második hely. 

– Akkor innen ered a pályaválasztása? 

– Igen, testnevelő tanár vagyok a Garay gimnáziumban. A másik szakom a történelem. És táncpedagógusi végzettségem is van. 

– Szükséges ez a néptánchoz?

– Ma már elengedhetetlen a profi munkához. Kislánykorom óta folyamatosan táncoltam a bogyiszlói együttesben, és tanítani is korán kezdtem, negyedikes gimnazista voltam, amikor a gyerekcsoport már az én irányításommal működött. A felnőtteket két évvel ezelőtt vettem át, mert az elődöm, Streer Tamásné visszavonult. Hivatalos státuszom a Bogyiszlói Hagyományőrző Egyesület elnöke, ám, mivel elsősorban táncpedagógusnak tartom magam, a művészeti vezető titulus közelebb áll hozzám. Emellett 2002-től a Bartina táncosaival is foglalkozom. 

– Lehet ennyi mindent jól csinálni?

– Lehet, ha az ember szereti. Délelőtt és kora délután tanítok a gimnáziumban, aztán hetente kétszer, fél ötkor kezdek a Bartinában, ott a siheder csoporttal dolgozom, a bogyiszlói próbákat pedig péntekenként tartom. Bár ott, amikor készültünk a minősítésre, megkétszereztük, megháromszoroztuk a táncra fordított időt. Nekem ez nem probléma, 14-15 éves korom óta úgy élek, hogy mindig van célom és dolgom.  

– Maximalista? 

– Igyekszem az lenni, de nem úgy, hogy csak másoktól várom a maximumot, hanem úgy, hogy magamat is odateszem. Amit megkövetelek, azt bemutatom, megcsinálom. Az az alapelvem, hogy munka nélkül nincs, munka árán viszont van eredmény és siker. Ez most is beigazolódott: június 11-én vettünk részt a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség országos minősítő rendezvényén, ahol, Tolna vármegyéből egyedüliként, kiváló minősítést szereztünk. A zsűri a legjobb hazai néptáncos szakemberekből állt. Fontos állomás volt számunkra ez, mert a bogyiszlói együttes 2016 óta nem vett részt minősítő megmérettetésen. 

– Manapság, a könnyű sikerek, a gyorsan lenyúlható pénzek korában nem árral szembeni evezés ez a munkára nevelés? 

– Nem hiszem. Könnyű élet keveseknek adatik. Legtöbbünknek küzdeni kell a haladásért, pedagógusként is kötelességem ezt tudatosítani a fiatalokban. 

– Mennyire van tele a bogyiszlói együttes naptára? 

– Most egymást követik a fellépések. Júniusban ott voltunk a sárközi lakodalomban, szeptemberben pedig részt veszünk a szekszárdi, a tamási és természetesen a bogyiszlói szüreti rendezvényen, továbbá a tolnai Bárka Fesztiválon.

– Van utánpótlás? És vannak-e férfiak? Mert sok hagyományőrző tánccsoportnál jellemző a fiatalok és a férfiak hiánya…

– Tudatos építkezésbe kezdtem már évekkel ezelőtt. Van gyerek, ifjúsági és felnőtt csoport Bogyiszlón. Sőt, egy ideje az ottani nagycsoportos óvodásokkal is foglalkozom, legalább havonta egyszer. Úgy néz ki, hogy jól működik a felmenő rendszer. A korosztályos csoportok húsz fő körüliek, a felnőtt együttesben 45-en vagyunk. A fiúknak jó például szolgál a fiam, inspirálja őket.

– A fellépő ruhák elég drágák. Ezt hogyan bírják a szülők? 

– Tradíció a faluban, hogy öröklik, s ha kell, javítgatják a ruhákat. Amit kinő a nővér, megkapja a húga. Ez is hozzátartozik az értékőrzéshez. Rajtam például sokszor szokott lenni a dédnagymamám ruhája, mert ahogy mondjuk: „meg van vigyázva”.

Huszárikné Böröcz Zsófia 1971-ben született Szekszárdon. Bogyiszlón nőtt fel, Szekszárdon érettségizett az egészségügyi szakközépiskolában 1989-ben, majd Pécsen szerzett történelem-testnevelés szakos tanári diplomát 1993-ban, és Budapesten, a Magyar Táncművészeti Főiskolán néptáncpedagógusi képesítést 2002-ben. Van ezeken kívül tanítói, gyógytestnevelői és közoktatásvezetői diplomája. Szekszárdra a házasságkötése révén került 22 évesen. Egy fia és egy unokája van.  

Jelenleg a Garay gimnázium tanára, a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület egyik táncpedagógusa, és a Bogyiszlói Hagyományőrző Egyesület elnöke. A bogyiszlóiakkal júniusban kiváló minősítést szerzett a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség országos minősítőjén. Munkáját a fia, Huszárik Márton is segíti, aki húsz éven át táncolt a Bartinában, szólistaként kiváló eredményeket elérve.