Pipo várának kincseit is kezükbe vehették

Négyszögletű, közép­udvaros várkastély emelkedik vármegyénk északi szélén, a Sió völgyében. Az épületet négyzet alakban falak veszik körül, sarkukon kerek tornyokkal megerősítve. A kiemelt műemlékek közé tartozó palotát egy a firenzei kereskedőcsalád sarja építtette a XV. században. 

Ozorán vagyunk, a vár építtetője pedig nem más volt, mint Filippo Scolari, akit az utókor jobbára Ozorai Pipo néven ismer. Az Itáliából érkezett, későbbi magyar országbárót a szerelem láncolta a helységhez. Miután nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát, nagyszabású építkezésbe kezdett a páratlan szépségű, friss vizű patakokkal átszelt településen. 

Nemrég benépesült az a történelmi légkört árasztó helyszín. A Kulturális Örökség Napjai országos rendezvénysorozat keretében dr. Gere László nyugalmazott régész-kutató és dr. Vizi Márta, a Wosinsky Mór Múzeum régész főmuzeológusa fogadta és kalauzolta a közönséget. Az Élet a középkori, majd a hódoltságkori várban címet viselő tárlatvezetésükre Schranz Mónika létesítményvezető kérte fel a két szakembert. 

A vendéglátók vártörténeti séta keretében mutatták be az előkerült, értékes épületmaradványokat és a korabeli, mindennapi életből megmaradt tárgyakat. Dr. Gere László Ozorai Pipo élettörténetét, 15. század eleji karrierjét ismertette, hadvezéri tevékenységét beágyazva a korszak, azaz Zsigmond király uralkodásának idejébe. A kiállítás tárgyait, tablóit felhasználva, majd az épületben és a körülötte tett séta keretében megmutatta a vár értékes építészeti maradványait is. Az érdeklődők a középkori kaputól a loggián át a termek boltozatáig mindent szemügyre vehettek, nyugtázhatták a lovagterem sajátosságait és a kápolna Szent László freskójának különlegességét. A nyugalmazott régész-kutató érzékletesen képet adott a Pipo korabeli, minden bizonnyal Nürnbergből származó bronz csillár rekonstruálásának folyamatáról is. 

Dr. Vizi Márta először ugyancsak vártörténeti kiállításra invitálta a közönséget és az előkerült régészeti leletanyag alapján ismertette a hatszáz éves építmény történetének egyes szakaszait. Az érdeklődők megismerkedhettek az épület fűtési rendszerével. Emellett megtudhattuk, hogy a hétköznapi főzőfazekak mellett drága import holmik is gazdagították a várurak asztalát. A sárkánytaréjos kancsó mellett majolika tálak, üvegserlegek, rézveretes kések és villák alkották az étkezések értékes eszközeit. 

A 15. század eleji várban, Pipo korában, a királyi és főúri lakóhelyeken gyakran nagyméretű cserépkályhák álltak a reprezentatív terekben. A mindenkori birtokosok a saját koruk divatjának megfelelő módon rakattak új kályhákat. Így a 15. század vége felé az épület fűtését egy lovagalakos kályha biztosította, ezt az alkalmatosságot a 16. század elején színes mázas, valószínűleg Salz­burg környékén gyártott tüzelők váltották fel. A terekbe az ablakokban lévő, ólomkeretekbe foglalt kerek üvegszemeken át jutott be a fény. 

Az 1545-ben török kézre kerülő várban sok változás történt. A hódítók palánkkal vették körül, megerősítették a megsérült falakat és sajátos, egyszerűbb lakóházakat építettek a vár köré is. A csempekályhák helyét kemencék és szemes kályhák vették át. A török kor után megépülő, barokk Esterházy-kastély tüzelő-berendezéseiből is maradt fenn néhány kályhacsempe-töredék. 

A kitartó érdeklődők a régészeti raktár kincseit is megnézhették, a látványt a kutatók korszakot idéző történetei fűszerezték. A feltárások idején kerámia és fém leletanyagok, állatcsontok, reneszánsz és gótikus kőelemtöredékek kerültek elő a föld alól. Az anyagokból – tudhatták meg a látogatók – a Wosinsky Mór Múzeum rendezte, Örökségünk, Tolna megye története című állandó kiállításába is kerültek jelentős darabok. A másolati darabok Ozorán a vártörténeti kiállítás Kincses terem nevű részlegében találhatóak, több más, vármegyei lelettel együtt. 

Az első kincsleletet, a tíz kilogrammnyi korabeli pénzt dr. Gere László találta meg 1987-ben, a több mint három és fél évtizeddel ezelőtti feltárás ismertetését a közönség nagy érdeklődéssel hallgatta. A leletanyagból a raktár előterében a két kutató válogatást készített, ezen darabokat, különleges élményként, a látogatók is a kezükbe vehették. 

A közönség tagjai a tárlatvezetés zárásakor némileg fáradtan ültek le a belső udvarban, ahol megpihenve gyönyörködhettek a helyreállított oszlopokban, a virágos környezetben. Távozáskor, tetszésnyilvánításuk jeléül, sokan megkongatták a kapuban függő kis harangot. 

Még a hálószobába is betekinthetnek a látogatók 

Bár számos viszontagság érte, a várkastély fennmaradt. Hála az Esterházyaknak, akik a 18. század közepére helyreállították a romos középkori várat és kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. Gyökeres változtatást hozott az 1800-as évek elején történt újabb átépítés, amikor az U alakú kastélyból magtár lett. Az épület még századunk hatvanas éveiben is használatban állt, a helyi iskola működött benne. 
A régészeti, építészettörténeti kutatás a kastély területén 1981-ben kezdődött. 

A munkát Feld István régész vezette, Koppány Tibor építészettörténész, Lászay Judit művészettörténész, Kisfaludi Júlia régész közreműködésével. A feltárási folyamatba később Gerelyes Ibolya, Gere László és Vizi Márta is bekapcsolódott. A kutatás a várkastély épületében és az épület körül 1981 és 1992 között évente több hónapig tartott. Később, 1999-ben és 2002-ben Feld István és Gere László a középkori kaput, valamint a templom és a vár közötti területet kutatta.