„A művészet a boldogság lehetősége”

Elsőként Filóné Ferencz Ibolya köszöntötte a művészt. – Bízom benne, hogy a mai napra szóló felkérés nemcsak a polgármesternek szólt, hanem az egykori tanítványnak is: éppen 50 éve, 1973 szeptemberében lettem kisiskolás és egyben a rajzszakkör tagja is – emlékezett vissza köszöntőjében Bonyhád polgármestere. Majd kifejtette, ezáltal van némi rálátása arra a világra, amelynek kapuit – oly’ sok más tanítvánnyal együtt – Feri bácsi nyitotta ki számukra. 

Legtöbbünknek – folytatta Filóné Ferencz Ibolya – ez a kitárult kapu a nyitottságot, a szépre való fogékonyságot, a színek harmóniájának szeretetét jelenti. Mások tovább indultak a nyitott kapun keresztül és hivatásuknak választották a képzőművészetet, mint ahogy Tanai Guzorán Anna Erika művész-tanár is, aki a mai kiállítást majd megnyitja. – Feri bácsi valahol úgy fogalmazott, hogy „a művészet a boldogság lehetősége”. Hogy számára mekkora örömet jelent az alkotás, azt a képei is bizonyítják már hosszú évtizedek óta. Nekünk, a közönség tagjainak pedig őszinte örömet szerez velük, ezért is veszünk részt a kiállításain ilyen szép számmal. Bonyhád város közösségének is öröm, hogy immáron egy nyitott életmű bemutatásával is gazdagodott városunk a Perczel-kúriában létrehozott állandó kiállítással – emelte ki köszöntőjében a városvezető, aki után Tanai Guzorán Anna Erika szólt a hallgatósághoz. 

– Nagy megtiszteltetés számomra jelen kiállítást és alkotóját, Kovács Ferencet, első mesteremet köszönteni, munkáit méltatni! – kezdte beszédét a művész-tanár. Kovács Ferenc, a tanár Úr, a festőművész, a művészetpedagógus, itt Bonyhádon, Tolna vármegyében hat évtizede a kulturális élet, a képzőművészet egyik meghatározó egyénisége. 1963-ban került a bonyhádi, akkor még Vörösmarty Mihály Általános Iskolába rajztanárként, és dolgozott itt 1996-ig. Tolna megye vezető rajz szakfelügyelője, szakértője, szaktanácsadója 1972-2006 között. Rendszeresen tartott továbbképzéseket, tanfolyamokat, tanított a Kaposvári Tanítóképző és Óvónőképző Főiskola Szekszárdi tagozatán 1980 és 1986 között, a pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Tanítóképző Főiskolai karán, Szekszárdon 1998 és 2002 között, és tanított művészettörténetet a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban 2003 és 2008 között. 

A bonyhádi Képzőművészeti kör gyermekcsoportját 1963-ban, a felnőtt csoportot 1970-től irányította. 1970-től szervezte a tolna megyei gyermekrajz pályázatot, és kiállítást „Gyermekkorom világa” címmel. Emellett rendszeresen szervezte a nyári alkotótáborokat, (amelynek én is lelkes résztvevője lehettem.) Több évtizedes jelentős művészetpedagógiai munkássága mellett rendszeresen alkot, festi egyedi hangvételű képeit. 1960 óta állít ki művészként önálló és egyéni tárlatokon egyaránt. 2020-ban volt a 90. önálló kiállítása Bonyhádon itt, a Vörösmarty Mihály Művelődési Központban. A bonyhádi önkormányzat 2021-ben 50 festményből rendezett be önálló, állandó kiállítást a felújított Perczel-kúriában. A most nyíló „Az ember és a természet” című kiállítása 30 munkából áll: 11 olajkép, 5 akvarell, 14 pasztellkép. 

A művészetpedagógus alkotótevékenysége középpontjában a tájképfestészet áll. A jelenleg kiállított munkák tematikájában a színek, hangulatok megjelenítése a legfontosabb. Idősíkot tekintve pedig több évtizedes repertoárból válogatott keresztmetszetet láthatunk. Feri bácsit idézve: „Mindig arra törekedtem, hogy a harmónia, az egyensúly jelenjen meg a képeimen.” Nem akarta a zaklatottságot, a diszharmóniát megjeleníteni. A kiállított képek mindegyikére jellemző a tört színek, pasztellárnyalatok, néhol monokróm tónuskezelés használata, függetlenül a választott technikától. Tanár úr elbeszélése alapján a tiszta színeket önmagában nem szereti alkalmazni a festményein, azok telítettségét inkább megtöri, hogy azok tónusértékeikkel alkothassanak harmóniát a kompozíción. 

A kiállítás alcíme a „színek, hangulatok, élmények” is lehetne. Hiszen e fogalmak elválaszthatatlanok egymástól. A képek színvilága hangulatokat ébresztenek bennünk, kiben, kiben mást, élményeket (akár saját, megélt élményeket) rajzolva képzeletünkbe. A színkontrasztok közül a bemutatott képeken megfigyelhető a minőségi kontraszt, helyenként a komplementer kontraszt halvány, sejtető megjelenítése is. 

Kovács Ferenc festészetére, egyéni látásmódjára, alkotótevékenységére meghatározó módon hatott Udvardi Erzsébet és Nemcsics Antal festészete és a professzor úr színtani tudományos kutatásai, a Coloroid színrendszer megalkotása. Feri bácsi számára legfontosabb az adott látvány. A tér, az ember természetes közege, a táj. Szűkebb és tágabb szülőföldünk dombjai, a Völgység fái, bokrai, lankái, virágai, vizei. A témát mindig a szabadban, konkrét élmény és vázlat alapján dolgozza fel. A festményeken természetes módon jelenik meg a fény, lágyan, érzékletes tónusokkal. Az alkotó ember, a festő nyíltan, őszintén tárja elénk érzéseit: a természetben találja meg igazi önmagát, ott lel otthonra, igazi emberi mivoltára. 

Kovács Ferenc képei egyaránt hordozzák a realizmus és a lírai absztrakció jegyeit. A munkák formai és képi megjelenítése változatos, érzékletes, finoman hangolt, csendes hangú, lágy harmóniát, emlékeket, tájakat idézve fel bennünk. Az ember a természetben. A szemlélődő, a befogadó, az emlékező ember a természetben. Kovács Ferenc festészete a természet, a táj szeretetében átlényegül. Megfestett dimenzióiban létünk természetes környezetébe vezet (minket) színharmóniáikkal, tört színeivel, kedvelt pasztelltónusaival. Általa a tér átalakul, kitágul. A megragadott pillanat tünékeny illatát érezzük – mint ahogy Kati néni Krizantémjainak és Íriszeinek az illatát is érezhetjük a pasztellképek által. 

A festmények egységes alkotói magatartást tükröznek. Az ember, aki a szépséget, a harmóniát keresi a természet fáiban, bokraiban, a dombok, vizek, virágok színeiben. A képek nyugalmat, csendet, meghitt pillanatot keltenek bennünk, kiragadva minket a nyugtalan, pörgő hétköznapokból, a monotóniából. Kovács Ferenc festőművész képein a megjelenített természet a végtelen és a véges örök ellentétét harmóniává tudja csendesíteni. 

A festmények által megjelenő ember életörömről vall a festészet nyelvén. Megfestett színharmóniákban lírai könnyedséggel beszél az emberi lét legalapvetőbb kérdéséről. Képein az örök természet és a bennünk, emlékeinkben élő táj összhangot alkot. Megőrizve így az alkotás legalapvetőbb lényegét: élményt nyújt, gondolatot ébreszt, emberi üzenetet hordoz.

Természetesen Kovács Ferenc is felszólalt a megnyitón, összegezve az elmúlt évek történéseit, az őt ért hatásokat, amelyek a művészetére is kihatottak. Ezt megelőzően azonban megköszönte Filóné Ferencz Ibolya és Tanai Guzorán Anna Erika kedves szavait, a közönségnek pedig azért volt hálás, hogy ismét volt kinek kiállítani, alkotni, a szépet és a színeket megmutatni. A művelődési központban látható kiállítás október 27-ig tekinthető meg.