Le akarták beszélni a versírásról, nem hagyta magát

Fejlett az igazságérzete. Mindig védte az embereket, akiket szerinte alaptalanul bántottak. Minden rossznak a jó oldalát nézi, gyermekkori traumáit is javára fordította. Dolgozott segédmunkásként, kábelgyárban, dohányboltban. Édesanyja mindig arra nevelte, hogy semmit nem adnak ingyen. Szerelmes és drámai költeményei hallgatók ezreit mozgatják meg. Szerinte – vele ellentétben – előbbieket a közönség jobban kedveli.

Különleges történet, hogy hogyan került kapcsolatba a szintén szekszárdi, Jászai Mari-díjas Gáti Oszkárral, majd őt követően Stohl Andrással. Sohonyai Attila költővel beszélgettünk a Hír.FM magazinműsorában.