Mindenkinek akkora istene van, amekkorában hisz

Ráhangolódás. Régi hagyomány Decsen, hogy a karácsony előtti (adventi) és a húsvétot megelőző (nagyböjti) időszakban ünnepváró kulturális programot rendeznek a Faluházban. A szervezést a katolikusok és a reformátusok együtt végzik az önkormányzat hathatós támogatásával.

Wessely Gábor

Most, virágvasárnap a reformátusok adták a műsort, a narrátori szerepet a helyi lelkipásztor, Papp Zsolt Endre látta el. Azt ígérte, hogy gazdagon terített lelki asztal várja a résztvevőket. Ebben senki sem csalódott. A zenei betéteket a Tolnai Református Egyházmegye Ifjúsági Zenekara szolgáltatta.

Bányai Béla (balról) és Decsi-Kiss János a rendezvényen. A szerző fotója.

Természetesen ott volt a katolikusok képviseletében Kocsis László diakónus is. Köszöntőt Heberling Tibor polgármester mondott. Csonka Laura, pécsi hitoktató két, húsvétra hangoló verset mondott el, és felhívta a figyelmet egy ritkán emlegetett nagyböjti feladatunkra: az emberekkel és az Istennel való kapcsolatunk tisztázására, erősítésére.

Vizuális élményt Bányai Béla hódmezővásárhelyi festő művei nyújtottak. Több mint ötven képpel érkezett. Az alkotóval Decsi-Kiss János helyi képzőművész beszélgetett, akit ötvenéves barátság fűz hozzá. Éltük útjai a mártélyi és a szálkai alkotótáborban is összefutottak.

Nemcsak a sikerekről esett szó a rendezvényen, hanem a nehézségekről is – mint az emberi élet velejáróiról – és a megoldásról, a kiútról, a reményről. Papp Zsolt Endre ezt így foglalta össze: „Mindenkinek van valamilyen istenképe. Mindannyiunknak akkora istene van, amekkorában hiszünk. Akkora problémában segít, amekkorában elhisszük, hogy segíteni képes.”

A program a közreműködők köszöntésével, ajándékok átadásával zárult.