Tablók, festmények idézik a sváb múltat

Az érdeklődők az ulmi székhelyű Donauschwäbisches Zentralmuseum tablóit, valamint Umenhoffer Pál festményeit tekinthetik meg a március 28-i zárásig. A rendezvényt – amit megtisztelt jelenlétével Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere – Lohn Zsuzsanna, a Bonnharder Nachrichten című újság nyugalmazott főszerkesztője ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. A kulturális eseményt tovább színesítve bemutatkoztak Pecze István és harmonikás növendékei, rajtuk kívül pedig közreműködött a Kränzlein Néptánc Egyesület.

A dunai svábok öröksége című roll-up kiállítás a bevándorlás és a letelepedés különböző mozzanatait mutatja be a dél-dunántúli régióra – az úgynevezett Schwäbische Türkei területére – fókuszálva. A hajósi illetőségű Umenhoffer Pál naiv festő képei pedig – Schwäbische Palette/Sváb paletta gyűjtőcímen – a német népcsoport életébe, kultúrájába és mindennapjaiba engednek betekintést. 

Lohn Zsuzsanna megnyitója 

Mayer Mihály, nyugalmazott pécsi püspök körülbelül egy évvel ezelőtt Kakasdon, egy országos szintű találkozón a magyar-németekről szólva azt mondta: „Hívták őket, és jöttek. Nem megszállók voltak.” Nézegetve a kiállítás egyes tablóit, feltűnt egy mondat – mintegy az előzőek igazolására: Sie kommeten mit gutem Willen. Vagyis: Jó szándékkal jöttek. A török-dúlás utáni időben hozzájárultak az akkori Magyarország felvirágoztatásához.

Elképzelhetjük, hogy az első időszak milyen nehéz lehetett. A kezdetekről bizonyára sokaknak ismerős a mondás (amit versbe is foglaltak): Die Ersten fanden den Tod, die Zweiten die Not,/und erst die Dritten das Brot. Azaz: „De sok embert megölt / vagy nyomorral gyötört / míg termett ez a föld.” Az ulmi székhelyű Donauschwäbisches Zentralmuseum (A Duna-menti Németek Központi Múzeuma) több „mozgó”, kölcsönözhető kiállításban dolgozta fel és teszi elérhetővé a bevándorlás, illetve a be-, és letelepedés mozzanatait. Külön öröm nekünk, bonyhádiaknak, hogy a „Szakrális építészet” c. roll-up kiállításon két bonyhádi templom képe is helyet kapott.

Umenhoffer Pál 1948. december 2-án született Bács-Kiskun megyei Hajóson, német nemzetiségi családban. Tehetségét már az iskolában felfedezték, de tanárai biztatása ellenére nem művészeti gimnáziumba ment, hanem szobafestő-mázolónak tanult. Hasznos volt: megtanulta a színkeverést, a színek használatát. Alapító tagja – majd koreográfusa volt a Hajósi Német Nemzetiségi Tánccsoportnak. 35 évesen kezdett festeni. Fő témája: életképek, gyermekkori élmények a sváb környezetben, valamint a hajósi emberek hétköznapjai, ünnepnapjai. A gyönyörű sváb népi viseletek bemutatása mellett a hajósi svábok legendás szorgalmát is megörökítette. Művészettörténészek, kritikusok szerint az alkotásai a naiv művészet gyöngyszemei. Bel- és külföldön egyaránt voltak kiállításai, számos rangos díj tulajdonosa.

Pályatársa, Bánvölgyi László szobrász, restaurátor írta róla: „Alkotásai őszinte naivitással megfestett életképek, amelyek hűen dokumentálják a falusi élet mindennapjait, szokásait, folklorisztikáját. Mindezt úgy teszi, hogy közben kialakítja saját egyéni képi világát, mely nem próbál elődöket követni. E rokonszenves magatartással, ösztönösen, szabadon, tisztán készülnek alkotásai. Belső indíttatásból festett képei harmóniát és belső nyugalmat árasztanak.”