Ha alkot, akkor a lelkét is beleadja a készülő műbe

Nem volt könnyű gyermekkora Czvitkovics Mártának. Az édesanyja nem kívánta felnevelni, egy ideig a keresztanyjánál élt, aztán megfordult a fóti gyermekvárosban, több nevelőszülőnél, míg végül Czvitkovicsék örökbe fogadták.

Nem volt könnyű a felnőttkora sem Czvitkovics Mártának. Két párkapcsolata is odalett. Jó a rosszban, hogy született négy gyermeke. Rossz a rosszban, hogy munkahelyi problémái is akadtak. Dolgozott iskolai konyhán, kórházi ápolóként, a polgármesteri hivatal mosodájában, a zeneiskola portáján, mint biztonsági őr, és belekóstolt a munkanélküliségbe is. 2005-ben vonult nyugdíjba. A havonta kapott sovány pénzt kiegészítendő, még ma is takarít egy üzletházban.

Körmenden született 1948-ban, házasságkötése után, 1970-ben került Nagydorogra, s a válást követően, 1981-ben költözött Szekszárdra. Bolti eladó, pénztáros és vöröskeresztes ápolónői (háborús nővér) végzettséget szerzett, továbbá elvégzett egy svédmasszázs-tanfolyamot. Kéztörés miatt masszírozni már nem tud, és a festésnél is vannak nehézségei.

Pedig szépen indulhatott volna az alkotói karrierje. Már az általános iskolában azt mondta a rajztanára, hogy aranyat ér a keze, ám a nevelőszüleit ez sajnos nem hatotta meg. Úgyhogy csak évtizedekkel később fogott újra ecsetet, főként az ismert szekszárdi festő, Cseh Gábor biztatására.

– Egy szüreti fesztiválon, 1996-ban láttam képeket – meséli –, s volt köztük egy Rába-parti táj. A gyermekkoromra emlékeztetett, s megihletett. Úgyhogy otthon, egy lepedő sarkára megfestettem a Mausz-kápolnát. Még semmit nem tudtam a vászon előkészítéséről, alapozásáról, a festéktípusokról, az ecsethasználatról. De gyorsan haladtam a tanulással, és 1998-ban már kiállítottam a Szent István Házban.

Tagja a Bárka Művészeti Szalonnak. Már mintegy 70-80 egyéni, illetve csoportos tárlaton láthatta eddig munkáit a közönség. Legutóbb Tamásiban állított ki júliusban, az ottani alkotótábor résztvevőivel együtt. Csendéleteket, portrékat, valamint tájképeket is készít. Most egy olasz vízpartrészletet (Lago di Garda) fest.

A sikerek felvillanyozzák, bár amúgy sem pesszimista alkat. Kaposvári kiállításokról már két alkalommal is elhozta a fődíjat, Műkedvelő művészek kategóriában: 2007-ben és 2016-ban.

– Nincs szigorú napirendem – mondja –, a hangulatomtól függően fordítok több vagy kevesebb időt az alkotásra. De ha nekikezdek, akkor mindenemet, a lelkemet is beleadom.