Kormányzóné volt tíz éven át a fiumei palotában

Ha létezik egy nőnek színes, különleges, fordulatokban gazdag, romantikus regénybe illő és megfilmesítésre váró története a XIX. század elejéről és közepéről, akkor Csapó Ida története feltétlenül az. Róla tartott előadást nemrég Szekszárdon, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban dr. Gaál Zsuzsanna, az intézmény igazgatóhelyettese, történész, főmuzeológus. Tegyük hozzá: akik lemaradtak az előadásról, a múzeum 2015-ben megjelent évkönyvében dr. Gaál Zsuzsanna tollából ihletett és igényes tanulmányt olvashatnak a tagyosi előnevet viselő Csapó Idáról, egyúttal arról az egyszerre színpompás és forrongó korról, mely meghatározónak bizonyult a magyar történelemben.

Csapó Dániel és Gindly Katalin gyermeke 1807-ben született Tengelicen. Anyanyelve a német volt, de természetesen megtanult magyarul, emellett franciául, olaszul és angolul is. 1824-ben szerelmi házasságot kötött Nemeskéri Kiss Pállal. Két évvel később a férjet a császár tiszteletbeli fogalmazóvá nevezte ki a Magyar Udvari Kancelláriába. Az ifjú pár Tolna megyéből Bécsbe költözött és tíz évet ott is töltött. Innen utuk az Adriai-tenger partjára, Fiumébe vezetett, mivel nemeskéri Kiss Pál a Magyarországhoz csatolt város kormányzója lett, ugyancsak tíz évre.

„Szép lelke forrón lángol mindaz iránt, mi honunk felvirágzását érdekli” – jellemezte Széchenyi István a kisdedóvók létrehozását felkaroló, emberbaráti intézkedéseivel elismerést kiváltó Csapó Idát, aki – férjével együtt – Miszlára költözött. Az 1848-as forradalom idején egyértelműen elutasította Kossuthot és nem mellékesen Petőfit is. A költőről, a pesti március idusának szemtanújaként, nem túl hízelgő képet festett visszaemlékezésében. „A szent szabadság és a haza szeretet nevében gyülöltséget hirdettek, a tömeg gonosz szenvedélyeit felizgatva. Vasváry strucctollas veres kalappal, fekete köpenye széltől lengetve, átokra emelt jobbjával volt a legmegragadóbb, Petőfi beszéde közönséges”. Azután találkozott az általa „szörnyeteg”-nek nevezett Haynauval is, kényszerűen, mentendő egyébként udvarhű, megvádolt férjét.

Csapó Ida végakarata szerint szüleivel és báró Serpessel kívánt közös sírban nyugodni. Férje pedig sírhelyét nem a felesége mellett, hanem a miszlai erdő szélén jelölte ki.