Csigi Eszter mindössze 18 éves, de már történelmi sikert ért el a Fradival

A Szekszárdi UFC-nél nevelkedő Csigi Eszter tegnap a Ferencváros színeiben írt történelmet, hiszen csapatuk zsinórban negyedszer hódította el a Magyar Kupát. A mindössze 18 éves játékos ezzel már bajnok és háromszoros kupagyőztes is.

Kvanduk Bence

– A szekszárdi utánpótlásban nevelkedtél, majd Pakson keresztül vezetett az utad a Fradiba. Miért éppen ezek a csapatok, ezek a váltások?

Névjegy

Csigi Eszter szeptemberben tölti be a 19. életévét, de már felnőtt női bajnok és egyszeres ezüstérmes a Ferencvárossal, emellett háromszoros kupagyőztes is, valamint U17-es korosztályos bajnok. A kezdetekben Szekszárdi UFC-nél pallérozódó lány a korosztályos válogatottak oszlopos tagja is.

– Fiúk között fociztam Kvanduk Jani bácsi kezei alatt, de hoztak egy szabályt, mely szerint köztük már nem játszhattam, ekkor kezdtek érdeklődni utánam a női csapatok. Az MTK és a Ferencváros is megkeresett. Fél évig játszottam Pakson, amíg eldöntöttem, hol szeretném folytatni. A Ferencváros nagyon szimpatikus volt, mert a fiatal tehetséges lányokkal építettek akkoriban csapatott, míg az MTK-nál már kész keret volt sok –rutinos játékosokkal. Végül így kötöttem ki a Fradinál.

– Tehát így lettél részese a most történelmet író Ferencvárosnak. Milyen érzés nem csak a Fradi, hanem az egész magyar futball történelem részévé válni?

– Természetesen nagyon jó, pláne, hogy fiatal vagyok még. Az, hogy ennyi idősen ilyen csapatban, ilyen közegben edzhetek, játszhatok, részese lehettem ennek a győzelemnek, fantasztikus érzés.

– Mit csinálsz a foci mellett?

– Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban tanulok, idén érettségizem. Budapesten az ELTE-n, vagy Pécset szeretnék tovább tanulni pszichológia szakon. Így, hogy a Ferencvárosban játszom, jobb lenne Pestre kerülni.

– Azért az látszik, hogy nem igazán tudsz Szekszárdtól elszakadni, hiszen a megyeszékhely futsal csapatában is többször pályára léptél idén. Ezt hogyan tudod összeegyeztetni a Ferencvárossal, illetve a tanulmányaiddal?

– A futsalt a holtszezonban űztem, amikor nem volt nagypályás foci. Egyrészt rendkívül nehéz elszakadni a futball ezen ágától, mert imádom, másrészt mindig jó érzés szekszárdi mezben játszani, hiszen itt nevelkedtem, itt nőttem fel. Szeretem magát a várost is. Elsősorban ezért próbáltam segíteni a futsalban.

– Mik a terveid, az álmod?

– A nagy álmom kiskorom óta változatlanul a Bayern München női csapata. A közeljövőben szeretném magam kipróbálni külföldön is, Ausztria vagy akár Németország valamelyik kisebb csapatában. Aztán később persze egy nagyobb klubbnál is szeretnék játszani.

– Nemrég más elismerésben is részesültél. Te kerültél az U19-es korosztály hazai rendezésű Eb-selejtező elitkörrét bemutató műsorfüzet borítójára. Hogyan élted ezt meg?

– Jó érzés, ahogy végig haladtam a lépcsőfokokon, az utánpótlás válogatott csapatokon. Az U16-U17-es keretnek két évig voltam tagja, és most az U19-esnek is két éve vagyok része. Örültem neki, hogy azok, akik összeállították ezt a műsorfüzetet, végül engem választottak, mert látták, hogy szinte az összes utánpótlás korosztályban szerepeltem a válogatottban. Nagyon büszke vagyok rá, hogy válogatott lehetek, és a hazámat képviselve játszhattam és játszhatok.

– De nyilvánvaló, hogy nem a legügyetlenebb játékost választják ki egy ilyen füzet címlapjára. Mi a következő cél, a FIFA borítója?

– Nagyon remélem! (nevet – a szerk.). Szeretnék elismert játékos lenni, de nyilván tudom, hogy a női fociban ez teljesen más, mint a férfiak között. Nem lehet olyan sikereket elérni. Egy nagyon elismert női játékos soha nem lesz olyan népszerű, mint Lionel Messi vagy Crtistiano Ronaldo, de ha a női futballban lenne nevem, annak már nagyon-nagyon örülnék.

– Ha azt nézzük, Marozsán Dzseniferről azért hasonlóan beszélnek, mint az előbb említett férfi kollégáiról?

– Igen, hasonlít rájuk. Sőt, szinte ugyanolyan, hiszen Marozsán Dzsenifer van annyira elismert a női futballisták között, mint Ronaldo a férfiak közt. De ha a világon sokfelé megállítanék embereket, és megkérdezném ismerik-e Dzsenifert vagy Ronaldót, akkor valószínűleg előbbit a 70 százalékuk nem ismerné, míg utóbbit szinte 100 százalék igen.

– Visszatérve a Ferencvárosra. Nemsokára bajnoki döntőt játszhattok. Hogyan, milyen előjelekkel készültök?

– A bajnoki döntőn még bármi lehet. A Diósgyőrrel vagy az MTK-val kerülhetünk össze. Biztosan nem lesz könnyű meccs, de mindenképpen az a célunk, hogy azt is megnyerjük idén. Így a kupa döntő után szeretnénk ezt az összecsapást is minél gyorsabban elfelejteni, hogy a bajnoki döntőre tiszta fejjel tudjunk készülni. Tavaly kikaptunk az MTK-tól, ami nagyon fájdalmas volt, ezért szeretnénk idén visszavágni. Ugyanúgy készülünk tovább, gyakoroljuk azokat a taktikai elemeket, amiket elvárnak tőlünk az edzőink. Tényleg ugyanolyan gőzerővel hajtunk tovább, mintha mi se történt volna.