Afrika nélkül folytatódik a vb – Sportújságíró kollégáink az eddigiekről és a továbbiakról

Hogy repül az idő... Mintha tegnap lett volna, hogy útjára indult a labda a moszkvai Luzsnyiki Stadionban az Oroszország–Szaúd-Arábia nyitómeccsen, ma pedig már a nyolcaddöntőkkel folytatódik a világbajnokság.

Az 5–0-s nyitány vagy a másnapi 3–3-as spanyol–portugál mérkőzés után azt hihette az ember, hogy gólzáporos meccseket láthat majd, helyette jöttek az 1–0-s találkozók. Így végül 122 találattal zárult a csoportkör, ami 2.5 gólos átlagot jelent. Közte volt kilenc öngól, ez rekord a vb-k történelmében, ahogy a 23 megítélt büntető is annak számít.

Neymar próbálkozott a legtöbbször

A góllövőlista élén Harry Kane áll öt találattal, ebből kettőt büntetőből, egyet pedig fejjel szerzett. A legtöbbet foglalkoztatott kapus Guillermo Ochoa, a mexikóinak 17-szer kellett gólba tartó lövést hárítania. A leghatékonyabb hálóőr mégis az uruguayi Fernando Muslera, aki három meccs alatt még nem kapott gólt. A legaktívabb játékos Neymar volt, a brazil összesen 17-szer próbálkozott lövéssel, ebből nyolc találta el a kaput, őt Ronaldo és Toni Kroos követi (15-15). A német neve mellett szerepel a legtöbb passz (310), válogatott szinten mégis Spanyolország vezet 2089-cel.

A legtöbb találatot Barcelona-játékosok szerezték (6), mégis a Premier League-ből jött a legtöbb gól 31-gyel, ezt a La Liga követi (30), majd jócskán lemaradva a Bundesliga (9) és az olasz Serie A (7).

A továbbjutó válogatottak közül a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt Franciaország és Horvátország nyújtotta, mindhárom fordulóban csoportjuk élén álltak, míg a B-jelű négyest Irán, Portugália, végül pedig Spanyolország is vezette. Ezzel szemben amíg Marokkó, Costa Rica és Panama végig az utolsó pozícióban tanyázott, Kolumbia körönként lépdelt előre, s lett végül csoportgyőztes.

Érdekesség továbbá, hogy a legtöbb szabálytalanságot Dél-Korea követte el (63), a sor végén pedig egy másik ázsiai válogatott, Japán végzett (28).

A nyolcaddöntőbe tíz európai, négy dél-amerikai, egy közép-amerikai és egy ázsiai válogatott jutott. Utoljára az 1982-es, spanyolországi világbajnokságon fordult elő, hogy egyetlen afrikai csapat sem élte túl a csoportkört.

Itt talája kinyomtatható, kitölthető vb naptárunkat, amelyet a fináléig vezethet.

Sportújságíró kollégáink ezt várják a folytatástól

Csak a stuttgarti elefántért aggódom

Be kell látnom, hogy alaposan mellétrafáltam a tippeléssel. Az általam a világbajnokság legnagyobb favoritjának tartott németek nem, hogy nem fogják megnyerni a tornát, de szégyenszemre már a csoportkört sem élték túl. Pedig még akkor is biztos voltam a végső sikerükben, amikor a nyitányon kikaptak Mexikótól. A svédek elleni győzelmük újfent megerősített a hitemben, de aztán jött a koreaiaktól elszenvedett szégyenletes vereség. A három meccsen 252 akciót indítottak, és 67-szer (!) lőttek kapura, de semmire sem mentek vele.

Zella, a stuttgarti állatkert elefántja ezt előre megmondta, amikor a vb előtt azt tippelte, hogy a németek még a csoportkörből sem jutnak tovább – bevallom, érte jobban aggódom, mint a német fociért…

A másik favoritom, Brazília így elsőszámú esélyessé lépett elő. Mexikót várhatóan simán kiejtik, s bár a belgák kemény falatnak tűnnek, azért ne feledjük, Neymar igazából még meg sem mutatta a világbajnokságon, hogy mit tud. Márpedig ha ő beindul…

A négy közé a brazilok mellett a franciákat, a spanyolokat és az angolokat várom, bár ahogy eddig „beletrafáltam”, nem lennék meglepve, ha az előbbi kettő helyén a portugálok és a horvátok jutnának be.

Mondjuk egy Cristiano Ronaldo Neymar csata az elődöntőben nem hangzana rosszul, mint ahogy egy Harry Kane Diego Costa csörte sem.

Lionel Messit egy kicsit sajnálom, a vb két hete alatt bebizonyosodott, hogy az argentin válogatott nem a Barcelona, és mint tudjuk, egy fecske…

Marokkóért kár, hajrá horvátok!

A mérkőzések látványosságát tekintve azt kaptam eddig ettől a világbajnokságtól, amit vártam: néhány jó mérkőzést, vagy inkább azokon belüli periódust leszámítva mégis hagytak kívánnivalót maguk után a találkozók.

Pozitív és negatív meglepetés így is ért, Marokkót például sajnálom, hogy kiesett. Szimpatikus válogatottat rakott össze Hervé Renard szövetségi kapitány, amely a spanyolok és a portugálok dolgát is megnehezítette, és ha nem ezzel a két nemzettel került volna egy csoportba, akár tovább is juthatott volna.

A németek kiesése mindenkit meglepett, rajtuk kívül Egyiptom, Argentína, és továbbjutása ellenére Uruguay játékában is csalódtam.

Nevek alapján ígéretesnek tűnnek a nyolcaddöntős párosítások, amiből most már – a csoportmeccsek után – csak jó összecsapások sülhetnek ki.

Az ágrajzot böngészve nehéz elképzelni, hogy a brazilokat valaki meg tudná állítani, de Belgium kemény feladat elé fogja őket állítani a negyeddöntőben, ebben biztos vagyok.

Nem titkolt favoritom továbbra is Horvátország. Zlatko Dalic csapata meggyőző teljesítményt nyújtott a csoportkörben, az utolsó meccsen pihentetni tudta sztárjait, ami a későbbiekben még előnyükre válhat. Csakúgy, mint az angoloknál, de Kolumbiát mégis esélyesebbnek tartom abban a párosításban – már ha James Rodriguez felépül sérüléséből. Ezért az egyik ágon Franciaország–Brazília, a másikon Horvátország–Kolumbia elődöntőt remélek.

Már nem mindig a németek győznek

A világbajnokság eddigi legnagyobb meglepetésével kapcsolatban – az általam előzetesen négy közé várt németek kieséséhez – Gary Lineker újraírt alapigazságát idézem: „A labdarúgás egy egyszerű játék, 22 ember 90 percen keresztül kerget egy labdát. Ám a végén már nem mindig a

németek győznek. Az előző verzió már csak történelem.”

Meglepő a svéd válogatott teljesítménye, bár a keret nagy része U21-es Eb-döntőben szerepelt, talán ezért nem hiányzik Zlatan Ibrahimovic. Svájc teljesen rendben van, ha nem is a leglátványosabb focit tolják. Belgiumot és Angliát még nem mérték meg igazán, így róluk nem nagyon lehet releváns állításokat megfogalmazni. Mindhárom meccsükön érződött a stabilitás, és hogy még van bennük sebesség. Uruguay hibátlan mérlege ellenére alig focizott, Horvátország eddig meggyőző.

A nagyok közül az argentinok kimaxolták a mákfaktort. Eddig talán a brazilok a legmeggyőzőbbek tipikus nagycsapat jelekkel, stabilan hozzák amit tudnak. Az ilyen csapatokat szokta a későbbi döntős eltakarítani valamikor a negyed- vagy elődöntőben.

A franciák nehezen belendülő együttes benyomását keltik óvatos edzővel, ami még így elég is lehet a döntőhöz, de csak akkor, ha felpörögnek. A spanyolok is bakiznak, de egyelőre korrigálják saját hibáikat.

Közhely, de aki el akar valamit érni a vb-n, annak bárkit le kell tudni győzni. A négy közé most Uruguay-t, Brazíliát, Spanyolországot és Angliát várom.