A jó élmények miatt igazolt vissza Bishop

– Múlt pénteken szerettem volna üdvözölni, de végül nem vállalta be az egyéni dobóedzést este a sportcsarnokban...

– Egy kicsit hosszú volt az út Ausztráliából – mondta a szerdai tréning után Abby Bishop, a szekszárdiak centere. – Nem is elsősorban én fáradtam el, hiszen már nem egyszer megjártam ezt az utat korábban, de velem jött Szekszárdra a nevelt lányom, Zala, és őt egy kicsit megviselte az utazás.

– Hétfőn pedig azt az információt kaptam, hogy még várjuk meg a keddi budapesti­ ­orvosi ­vizsgálatot, utána ­keressem önt. Talán tartott ­valamitől?

– Nem tartottam semmitől, nem is volt semmi probléma, mindent rendben találtak. Csak túl akartam lenni az egészen, hogy végre a kosárlabdára koncentrálhassak. De most itt vagyok, kérdezzen nyugodtan!

– Az interneten néztem, hogy a Sunshine Coast Phoenix csapatától érkezett, de ne haragudjon, nekem nem sokat mond a név!

– Egy alacsonyabb osztályú, területi bajnokságban szereplő klubról van szó. Itt játszottam, elsődlegesen azzal a céllal, hogy formában, meccsben tartsam magam. Előtte több európai klubban, közte az orosz Dinamo Novoszibirszkben is kosaraztam.

– Néhány éve pedig Magyarországon is megfordult, a PEAC-ban és a DVTK-ban is eltöltött fél évet! Ez is belejátszott a döntésébe, amikor elhatározta, hogy visszatér?

– Ahogy mondja, nagyon jól éreztem magam mindkét klubnál, Pécsett és Diósgyőrben is. Jó játékosok, kedves emberek vettek körül, sok barátot szereztem, csupa jó élménnyel gazdagodtam, amíg önöknél kosaraztam. Természetesen ez is sokat nyomott a latba a döntésemnél, meg az is, hogy a PEAC-nál Djokics Zseljkóval már dolgoztam együtt, így tudtam, hogy mire számíthatok Szekszárdon.

– Lehet, hogy túl korai a kérdés, de bejöttek a számításai?

– Tetszik, amit pár nap alatt tapasztaltam. Kellemes a közeg, ráadásul jó néhány játékossal játszottam már együtt, amikor itt légióskodtam, így a beilleszkedés is nagyon gyorsan ment. Tudtam azt is, hogy a szekszárdi csapat jól teljesített az előző szezonokban, hogy kétszer is ezüstérmes volt a magyar bajnokságban, és hogy legutóbb megnyerte a Magyar Kupát. Azt gondolom, hogy nem lesz semmi probléma!

– Mit remél a most kezdődött szekszárdi kalandtól?

– Azt, hogy a magyar bajnokságban és a nemzetközi sorozatban is jól szerepeljünk majd. Nagyon várom már a tétmeccseket és a Villeneuve d’Ascq elleni Euroliga-selej-tezőt. Jó lenne bejutni a főtáblára, az minden tekintetben sokat jelentene a klubnak.

– Beszélgetésünk elején említette, hogy a nevelt lánya is önnel költözött Szekszárdra, szabad tudni róla valamit?

– Zala ötéves, tündéri kislány. Amikor négy éve itt kosaraztam, még nagyon kicsi volt, most viszont már kész felnőtt. Biztosan ő is élvezni fogja az itt töltött időt.