Bajnoki aranyra vágyik Nagyváradi Mercédesz

– Igazán nem szeretnék ünneprontó lenni, de a mezőnyt elnézve nem lehetett túl nehéz dolga a Top12-n. Póta Georgina és Pergel Szandra nem indult, Madarász Dóra pedig verseny közben sérült meg...

– Valóban így van, ahogy mondja, én mégis nagyon örültem a győzelemnek, sőt sokkal jobban örültem és örülök neki, mint a tavalyinak – felelte a 24 éves Nagyváradi Mercédesz, aki a Budaörs előtt a Postásban játszott, többek mellett a szintén Tolnáról induló Kertai Ritával. – Ebben a félévben nem igazán ment úgy a játék, ahogy azt szerettem volna, ezért is tett jót a lelkemnek, hogy vereség nélkül tudtam megnyerni a versenyt. Ha a tavalyi és az idei siker közül választani kellene, azt mondanám, hogy az idei emiatt sokkal kedvesebb a szívemnek.

– A végeredmény szerint most ön a legjobb magyar asztaliteniszező! Ez egy kicsit költői túlzás, de ön hová helyezi magát?

– Azt gondolom, hogy az első öt-hat helyezett között ott van a helyem. Nagyon sokat dolgozom azért, hogy ez így is maradjon.

– Klubcsapatával, a Budaörssel bejutott a Bajnokok Ligájába, s többek mellett a címvédő Dr. Casllal is meccseltek. Nagy élmény volt?

– Eredetileg nem a BL-re terveztünk, hanem a második számú európai sorozatban, az ETTU-kupában akartunk indulni. A ranglistapontjaink miatt mégis a Bajnokok Ligájába soroltak bennünket. Mondanom sem kell, hogy nagy élmény volt. A riválisok tele vannak kínaiakkal, honosított kínaiakkal, mi pedig színmagyar csapatként megálltuk a helyünket. Szerintem jó meccseket játszottunk. Most pedig folytathatjuk az ETTU-kupában, mégpedig az orosz Kazany ellen, akiken szeretnénk túljutni. Az a célunk, hogy ott legyünk a legjobb négy között!

– Az Extraligában mostanság kerülgeti az aranyat. Kétszer harmadikak, egyszer másodikak lettek a legutóbbi három kiírásban. Jövőre letaszítják a trónról a Szekszárdot?

– Nagyon szeretnénk megnyerni az aranyérmet. Lovas Petra érkezésével erősebbek lettünk, legutóbb is kiélezett, jó meccset játszottunk velük, az 5:5-ös döntetlen ellenére mi álltunk közelebb a győzelemhez. Hosszú még a szezon, az alapszakaszban is találkozunk még a Szekszárddal, és remélem, hogy az Extraliga döntőjében is farkasszemet nézhetünk velük. Az a célunk, hogy visszavágjunk nekik a 2018-as döntőben elszenvedett 6:4-es vereségért.

– Jól érzi magát Budaörsön. Úgy véli ez az a hely, ez az a klub, ahol fejlődni tud, ahol még jobb játékossá válhat?

– Igen, úgy gondolom, hogy a karrierem szempontjából most tökéletes helyen vagyok. Kiváló edzőkkel dolgozhatok, nagyszerű csapattársaim vannak, remek a csapatszellem, igazi, összetartó társaság a miénk. Harmadik éve vagyok a budaörsi klub játékosa, és nincs okom a váltásra!

– Nyakunkon a karácsony, az ünnep, lassan itt az év vége. Hol tölti a következő napokat?

– Pénteken jöttem haza Tolnára, a családommal leszek. A karácsony a kedvenc ünnepem, egész évben azt várom, hogy mikor jön el. A nagymamám most kórházban van, ezért szomorú vagyok, de remélem, hogy karácsonykor már ő is velünk ünnepel majd. A szokásos ünnepi menük kerülnek az asztalra. Jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk, megajándékozzuk egymást, és örülünk annak, hogy együtt lehetünk.

– A pingpongütő nem is kerül elő az ünnepek alatt?

– Dehogynem! Biztosan benézek majd a sportszékházba, és ütögetek egy kicsit. Végül is ott nőttem fel, onnan indult a karrierem, ott kaptam meg az alapokat a mostani sikereimhez. Amikor belépek az ajtón, különleges érzés fog el, és mindig előjönnek a legszebb emlékeim.