Harmadszor is megvédené bajnoki elsőségét a SZAC

– Mit kívánt az újévre? Hazai bajnoki aranyat? KSZL-aranyat? BL-indulást?

– Nem szoktam kívánni, de így sorban jó lesz, ahogy mondja. Az Extraligában szeretnénk megvédeni a címünket, és bár az arany túlzásnak tűnik, a KSZL-ben is jó lenne, ha bejutnánk a döntőbe.

– Kicsit mintha visszafogottságot éreznék a hangjában! Nem érzem jól?

– Jól érzi, mert ezek az álmaim, de az eredményekért keményen meg kell dolgoznunk. Az idei csapatunk nem olyan erős, mint a korábbi, nem egyértelmű, hogy mi leszünk itthon a legjobbak, de az a célunk, hogy megszerezzük a klub történetének negyedik bajnoki aranyérmét. A Klubcsapatok Szuperligáját illetően pedig azt mondom, jussunk be a döntőbe. A győzelemben reménykedni túlzás lenne, hiszen a Dr. Casl bombaerős, nemcsak ennek a sorozatnak, de a Bajnokok Ligájának is a legfőbb esélyese.

– Azért nem olyan rossz ez a csapat: Madarász Dóra Póta Georgina után a második legmagasabban jegyzett magyar, a litván Ruta Paskauskiene Európa-bajnok volt, az ukrán Tetyana Bilenko pedig korábban jó párszor borsot tört az orruk alá a BL-ben!

– Valóban nem hangzik rosszul a névsor, de azért lássuk be, hogy az orosz Polina Mihajlova távozásával már nem tudjuk azt a szintet hozni, amit legutóbb, ráadásul már nincs itt velünk a tajvani Cseng-I Csing sem. Sajnos Tetyana Bilenko eddig nem igazolta klasszisát, ő elmaradt eddig a várakozásoktól.

– Három év után idén nem indultak a Bajnokok Ligájában. Nem hiányzik?

– Természetesen hiányzik, mégiscsak a kontinens legerősebb sorozatáról van szó, de tavaly azt a döntést hozta a vezetés, hogy egy évet kihagyunk, takarékosabb üzemmódban csináljuk végig a szezont. Legyünk őszinték: soha nem volt ennyire erős a BL, mint most, klasszisok sora játszik mindegyik csapatban, nem biztos, hogy érdemes jóval több pénzt ráfordítani egy csapatra úgy, hogy ha látjuk, hogy sok esélyünk nincs egy komoly eredmény elérésére.

– Ezek szerint akkor jó ideig marad az Extraliga és a KSZL?

– Az idei évre igen. Az új szezonban viszont szeretnénk elindulni az ETTU-kupában. Tudom, hogy a pontjaink, a rangsorban elfoglalt helyünk miatt a Bajnokok Ligájába fognak besorolni bennünket, de a fő célunk, hogy az ETTU-ban alkossunk emlékezeteset.

– Elnézve a hazai Extraligát, azt, hogy hat csapat alkotja a mezőnyt, megértem, hogy egy kicsit csalódott. Ennyire leépült itthon az asztalitenisz?

– Sajnos ez a valóság. Miután a miénk nem tao-s sportág, nem is vonzó, nehéz fenntartani egy klubot. Ne vegye nagyképűségnek, de itthon a Budaörsön kívül nincs is igazi ellenfelünk. Három éve nem kaptunk ki az Extraligában, legutóbb 2015 szeptemberében a Postás tudott megverni bennünket, ez mindent elmond a jelenről. Ezért is írtunk a szövetségnek, hogy az új idényben engedjenek bennünket a férfi NB I-ben indulni. Ott legalább lenne tíz kemény mérkőzésünk.

– Tudja jól, hogy az utánpót-lásnevelés a vesszőparipám, s mindig megkérdezem öntől év elején, hogy hol vannak a szekszárdi tehetségek?

– Sok tehetségünk van, minden korosztályban van játékosunk az első nyolc között – zajlik a nevelőmunka a klubnál. Persze mint említettem, a tao-s támogatások hiányában nem könnyű becsábítani a pingpongterembe a testnevelőket, akik inkább a kosárlabda, a kézilabda felé terelik a gyerekeket. Ha ez megváltozik, akkor talán visszakapja azt a rangot az asztalitenisz, amit a világ hatodik legnépszerűbb sportjaként megérdemelne.