2019.11.27. 20:01
Havas, saras, sziklás út vezetett a célba
Az argentin Villa La Angostura városában rendezték idén a hegyifutó maratoni világbajnokságot, amelynek Zsigmond Előd személyében szekszárdi indulója is volt. A Szekszárdi Sportközpont atlétája a 104 induló és 88 célba érkező futó közül a 73. helyet szerezte meg.
Fotó: Beküldött kép
„Új terep számomra a hegyifutás, így kihívásként tekintettem erre és sok tapasztalatot gyűjtöttem. Változatos volt a táj az erdős részektől a havas, sziklás hegycsúcson át, sokszor gyönyörű kilátással” – mondta lapunknak Zsigmond Előd.
Csak szemléltetésképpen: az idei jubileumi, X. Borvidék Félmaraton „királykategóriájában” 30 kilométeren 800 méteres szintkülönbséget kellett legyőzniük az indulóknak, míg Argentínában hasonló magasságból indult a 39,6 kilométeres verseny, s összességében 2200 méter szintemelkedést kellett abszolválni, a legnagyobb magasság 1800 méter volt. Ráadásul a szekszárdi útvonal többnyire aszfaltozott, kint viszont vulkanikus talajon, hóban, sárban, patakon át vezetett az út a célig.
„Emiatt nem is nagyon tudtam felkészülni arra, ami végül kint fogadott. Pedig a képlet egyszerűnek tűnhet, minél többet lépcsőzni és dombozni. Egy hónappal a verseny előtt indultam el egy hegyi versenyen, ötven kilométer, 1700 méter szintemelkedés, de a kinti körülményeket ott sem lehetett lemodellezni”– mondta az idei szekszárdi futóverseny győztese. Az indulók dolgát nehezítette, hogy az utolsó kilométereket leszámítva a terep is egyre nehezebbé vált.
„Az eleje viszonylag lazán ment, utána egy nagyon technikás, kanyargós szakasz következett, de kevés emelkedővel. Huszonhat kilométertől egy hat kilométeres nagyon kemény, folyamatos emelkedő jött. A holtpont ezen a szakaszon ért el engem, volt olyan rész, ahol közel harminc, de átlagosan húsz százalékos emelkedőt kellett leküzdenünk. Az utolsó hatos sem vált könnyűvé, mert a lefele út sziklás volt, a sípályás, erdős szakasz pedig sok kanyarral, nagyon meredek résszel volt tűzdelve.”
A világbajnokságon most debütáló szekszárdi atléta a sérülések ellenére pozitívan értékelte a dél-amerikai „túráját”. „Három bokaficamom volt, de a szakadást szerencsére elkerültem, az izomláz és izomgörcs megszokott. A sík terephez képest az ilyen versenyeken jobban meg lehet tanulni beosztani az erőt. Kemény és technikás pálya volt, a hangulat pedig elképesztő – jegyezte meg a Szekszárdi Sportközpont futója, aki, ha minden adott lesz, jövőre is elindulna a világbajnokságon.”
Borítókép: A magyar világbajnoki keret úton Argentína felé
