Amrein Roland szeretné megvalósítani az álmait

– Túl van az első túraautós szezonján. Ilyennek képzelte?

– Hatalmas élmény volt vezetni egy 350 lóerős versenyautót mind a horvátországi, mind pedig a szlovákiai versenyhétvégén – felelte lapunknak a 18 éves Amrein Roland. – Ugyanakkor van bennem hiányérzet is, hiszen nagyon szerettem volna a Hungaroringen, hazai közönség előtt versenyezni. Gokartozó kisgyerekként mindig erről álmodoztam, s amikor kiderült, hogy nem jön össze, nagyon csalódott voltam. És jó lett volna a záró futamon, Monzában is rajthoz állni, de így alakult. Ma már másképp látom, és boldog vagyok, hogy ha csak két hétvégén is, de versenykörülmények között vezethettem a Team Unicorse csodás Alfa Romeo Giuliettáját.

– Melyik volt az emlékezetesebb hétvége? A horvátországi vagy a szlovákiai?

– Mindenképpen a horvátországi, hiszen Grobnikban debütálhattam a túraautós sorozatban. És emlékezetes volt azért is, mert egyik nap még a forrósággal küzdöttünk, másnap pedig az özönvízszerű eső nehezítette a dolgunkat. Az első TCR-es futamomon esőben dobtak a mélyvízbe, úgy kellett vezetnem, hogy előtte még szárazon sem volt versenytapasztalatom. De épségben behoztam az autót a célba, és nagyon büszke voltam magamra. A második futamon már próbáltam előzni is, de kicsúsztam, és végül ki kellett állnom. A Slovakiaringen hasonlóak voltak a körülmények, mint Grobnikban. Hol sütött a nap, hol esett az eső. A második versenyem viszont nagyon jól sikerült, a hetedik helyen értem célba, sőt én autóztam a harmadik leggyorsabb időt, és ha még lett volna néhány kör, akkor előrébb is zárhattam volna. Nagyon jó futam volt, nagyon élveztem minden egyes pillanatát!

– Kétszer nyolcadik, egyszer hetedik lett, tíz ponttal zárt az összetettben. Elégedett?

– Úgy gondolom, hogy a horvátországi és a szlovákiai futamokon is elfogadhatóan teljesítettem, s jó visszajelzéseket kaptam a csapattól is. Jó lett volna még egy hétvégén indulni, nagyon szerettem volna például az olaszországi Monzában is rajthoz állni. Már-már kezdtem ráérezni a versenyzés ízére, s az lett volna számomra a bónusz. Sajnos nem állt össze az induláshoz szükséges anyagi forrás. Ez az autósport velejárója, el kellett fogadnom. Mással is előfordult, a bizonytalanság a legrosszabb az egészben.

– Most már túraautós versenyző lett Amrein Rolandból?

– Hiszem, hogy jó úton járok, mert szeretnék azzá válni. Az idény végén megkaptam a legjobb 18 év alatti junior korú versenyzőnek járó serleget, ez nagyon nagy inspirációt adott ahhoz, hogy ugyanígy folytassam. Mindent el is fogok követni, hogy sikerüljön megvalósítani az álmaimat. Tanulni akarok, tapasztalatot akarok szerezni. Nem lehetek elég hálás Borbandi Zsolt csapatvezetőnek, Halbaksz Ferenc adatmérnöknek, és a szerelőknek, akik mind-mind azért dolgoztak az egész szezonban, hogy futamról futamra jobb lehessek. És hálás vagyok a családomnak, akik mindig mindenben támogattak az első pillanattól kezdve, és nagyon köszönöm a szurkolóknak, hogy szorítottak értem. Sokat jelent, hogy ott vannak mögöttem.

– A jövőről lehet tudni valamit? Megvannak a tervek az idei évre, a folytatásra?

– Nagyon szeretnék benne maradni a körforgásban, ha már egyszer belekezdtem. Áprilisban a Hungaroringen, a WTCR versenyhétvégéjén rendezik a TCR Eastern Europe magyar futamát, nagyon boldog lennék, ha én is kigördülhetnék a rajtrácsra az Alfa Romeo Giuliettával. Elsődlegesen most ez a célom, másodsorban pedig az, hogy végre egy teljes évadot teljesíthessek a sorozatban. Sajnos nem könnyű támogatókat szerezni, ma már nem elég felragasztani egy matricát a kocsira. Sokkal komplexebb rendszerről beszélünk már, olyan rendszerről melyben a támogató és a támogatott megtalálja azt a közös pontot, ami mindkét fél számára előnyös. Ez a csapat és pilóta részéről is sokkal több versenyen kívüli időelfoglaltságot jelent, kiállításokon, promóciókon, autóztatásokon való részvétellel. Ez egy külön szakma, ezért édesapámmal már felvettük a kapcsolatot egy neves sportmenedzserrel, akivel együtt fogunk dolgozni. Reméljük, hogy sikeres lesz a közös munka!