Örömmel emlékszik vissza a paksi időkre a 70 éves Gellei Imre

Gellei Imre harminchárom éves edzői pályafutása alatt irányította a Zalaegerszeg, a Rába ETO, a Vasas, az MTK és a Ferencváros csapatát is, mielőtt 2007-ben 73 meccs erejéig leült volna az atomvárosi kispadra.

„Paksra kifejezetten jó szívvel gondolok vissza, kitűnő emberekkel dolgozhattam együtt. A szívembe zártam a számomra négytagú vezetést Süli Jánossal, Haraszti Zsolttal, Balog Judittal és Karszt Józseffel, de voltaképpen mindenkit, aki a klubnál dolgozott vagy focizott. Pakson mindig mindenki két lábbal a földön jár. Külön öröm számomra a mai napig teljesen magyar keret, valamint, hogy igazi tehetségek ízlelhették meg elsőként az NB I páratlan légkörét” – nyilatkozta a Paksi FC honlapján a szakember.

Többek között a kezei között érett élvonalbeli játékossá Böde Dániel, Fiola Attila, Haraszti Zsolt, Heffler Tibor és Szabó János, s ez, mármint a fiatalokkal való foglalkozás volt edzői filozófiája is.

„Mindig próbáltam a fiatalok felé fordulni, így nagyon örültem, ha valakiből, akivel utánpótláskorában is foglalkoztam, később NB I-es játékos, netán magyar válogatott lett. Nem véletlen tehát, hogy a harminchárom évnyi edzői múltamból legkedvesebben arra a két évre gondolok vissza, amikor az U21-es válogatottat irányíthattam” – tette hozzá a huszonhárom mérkőzésen a felnőtt nemzeti csapatot is dirigáló szakember.

A magát „tűzoltó edző”-nek tartó Gellei Imre előbb a tizenegyedik helyig vezette a paksiakat, majd az első teljes idényében ezt sikerült megismételnie, a 2009/2010-es szezonban pedig huszonkét bajnoki jutott neki (összmérlege 22 győzelem, 25 döntetlen és 27 vereség). A legnagyobb sikere a 2010-es Ligakupa-döntő volt, amit végül a Debrecen 2–1-re nyert meg.

„Sok érték volt abban a sorozatban. Nagyon hálás vagyok, mert Tököli Attiláékkal megélhettem, hogy a fiatalok (Bartha László és Böde Dániel 23, Gévay Zsolt 22, Fiola Attila 20 éves volt – a szerk.) nagyon sokat tanulhattak a már kész játékosoktól. Sajnos nem sikerült megnyerni, de nem bánom, mert én mindig is inkább a játékosok felé fordultam. Lehet, hogy emiatt egy-két érem vagy rang elment, viszont a közönség futballt láthatott. Egy évvel később, amikor Kis Károllyal már győzelemnek örülhetett a klub, én is boldog voltam” – mondta.

A szakember tíz éve, éppen Pakson hagyott fel az edzői munkával, majd sokáig a Magyar Labdarúgó-szövetségben tevékenykedett.

„Mondhatom, kifejezetten fontos számunkra, hogy egy olyan bázis, mint amit tizenhárom-tizennégy éve a Paks képvisel, sokáig a mostani szintjén maradjon” – zárta.

Borítóképünk archív felvétel, 2013-ban készült