Közös sikerként tekint az átvett elismerésre a 2021-es év edzője

– Ennek a kupának is akad még hely a vitrinjében? 

– Biztosan találunk neki egy kiemelt helyet – felelte Djokics Zseljko, a szekszárdiak 45 éves szakvezetője. – Büszke vagyok rá, hogy a város elismeri azt a munkát, amit a szekszárdi kosárlabdáért végzek, de azt is el kell mondanom, hogy ez az elismerés nemcsak engem illet, hanem ugyanúgy benne vannak a stábom tagjai, a játékosok, a klub vezetői, a város, a szponzoraink és természetesen a szurkolóink. Kis csapat a miénk, csak közösen, összefogással érhetünk el sikereket. 

– Ehhez képest elég nagyot ugrottak 2021-ben, hogy mást ne mondjak, felkerültek az európai kosártérképre. 

– Fantasztikus szezonunk volt, az egyik nagy álmunk teljesült azzal, hogy az Európa-kupában harmadik helyen végeztünk. Ráadásul mi lehettünk a négyes döntő házigazdái, ami már magában is óriási fegyverténynek számít. A klubtörténet legjobb eredményét értük el, kár, hogy a szurkolóink a Covid-helyzet miatt nem ünnepelhettek velünk. Aztán újabb történelmet írtunk azzal, hogy a sepsiszentgyörgyi selejtezőn felkerültünk az Euroliga-főtáblájára, ahol a kontinens legjobb, leggazdagabb csapataival találkoztunk. Olyan gárdákat hoztunk el Szekszárdra, mint a címvédő orosz Jekatyerinburg, a cseh Praha vagy a spanyol Salamanca. Mindegyik ott volt tavaly az Euroliga négyes döntőjében, s idén is jó esélyük van rá, hogy bejussanak. 

– Tizennégy meccset vívtak, de a győzelem nem jött össze. 

– Mi még tanuljuk ezt a kosárlabdát, amit ezek a csapatok már évek, évtizedek óta játszanak. Amikor elkezdődött a sorozat, azzal a céllal indultunk neki, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, s azt gondolom, hogy ez sikerült is, mert sokkal jobb csapatként fejeztük be az egészet. Persze bánt, hogy nem tudtunk nyerni, mert többször is közel voltunk hozzá, például most az utolsó mérkőzésünkön Rigában, vagy korábban Moszkvában is. De hazai pályán például hosszabbításra kényszerítettük a tavalyi döntős Salamancát, és alig pár ponttal veszítettünk a rigaiak és a moszkvaiak ellen. Amire viszont büszke vagyok, hogy nálunk olyan fiatal játékosok mutathatták meg magukat az Euroligában, mint a tizennyolc éves Miklós Melinda, vagy a húszas évei elején járó Gereben Lívia és Studer Ágnes. Az ő pályafutásukhoz óriási lökést tud adni, hogy Európa legrangosabb sorozatában játszhattak hétről hétre. 

– Nagyon jó hallgatni önt, ahogy beszél, érződik, hogy mindene a kosárlabda. 

– Ezzel kelek, ezzel fekszek, ahogy azt korábban önnek már mondtam is. Mindig azon gondolkodom, hogy miként lehetnék még jobb és még jobb, s ezáltal miként lehet a csapatom is még jobb. Tudja, nagyon csalódott voltam két hete a Magyar Kupa diósgyőri nyolcas döntője után, mert szerettem volna döntőt játszani a Sopronnal, ám a DVTK elleni meccsünk nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Szépen csillog a bronz is, jó érzés ránézni, mit ne mondjak, de aki ismer, az tudja, hogy maximalista vagyok, mindig nyerni akarok. Jó lett volna egy még szebb éremmel megköszönni a buzdítást annak a több mint száz szurkolónknak, akik ilyen messzire is elkísértek bennünket. Annak viszont nagyon örültem, hogy a mostani hétvégén sikerült visszavágnunk a DVTK-nak, és nagyot harcolva legyőztük őket a bajnokságban. 

– Kétségkívül másképp néznek ki Nikolina Miliccsel, mint ahogy kinéztek nélküle... 

– Nina kulcsembere a csapatnak, nagyon vártuk, hogy visszatérjen, hogy ismét közöttünk legyen. A rájátszásban nagy szükségünk lesz rá, de ugyanúgy mindenki másra is. Miklós Melindát ugyanakkor pár hétig még nélkülöznünk kell, csak remélni tudom, hogy a bajnoki hajrában rá is számíthatok majd. Három mérkőzésünk van vissza az alapszakaszból, amelyet a másodiknál rosszabb pozícióban már nem zárhatunk. Most szombaton fogadjuk a PINKK-et, jövő szerdán utazunk a PEAC-hoz, majd március közepén jön a Sopron elleni idegenbeli bajnoki, amelyen akár az alapszakasz első helyének sorsa is eldőlhet. Nagyon erősek a soproniak, bombaerős a keretük, de annak idején úgy jöttem ide Szekszárdra, hogy szeretnék egyszer bajnoki címet is nyerni. A Magyar Kupát néhány éve már megszereztük éppen Sopronban, a soproniakkal szemben. Egy arany méltó megkoronázása lenne ennek a hat évnek, amit itt töltöttem Szekszárdon, s valamit vissza tudnék adni azért a sok-sok szeretetért, támogatásért, amit ettől a várostól kaptam.