Idősebb Tarjáni Gyula biztosan mosolygott odafentről

Ifjabb Tarjáni Gyula megint megszervezte azt a tornát, amely édesapjának, a két éve elhunyt egykori klubelnöknek állít emléket. Idősebb Tarjáni Gyula a tolnai futball egyik aranykorában volt a VFC elnöke, vezetésével kétszer is ezüstérmes lett a megyebajnokságban az a tolnai csapat, amelyik szinte csak helyi játékosokkal állt fel, s amely egyedül tudta megszorongatni az akkori „sztárcsapatokat”, a Dunaszentgyörgy SE-t és Dunaföldvár FC-t. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, voltak szép időszakok, amikor még Hámori Róbert elnöksége alatt megyebajnok lett, s az NB III-ban is megfordult a gárda, most azonban nem éppen erről van szó, a megye kettőnél sokkal többre hivatottnak kellene lennie egy több mint tízezer lakosú város csapatának. 

A kupából végül csak egy gálameccs lett, mert ketten végül nem jöttek el, de a 2004/2005-ös Tolna VFC és a helyi öregfiúk így is játszott egy jót. Egy kétszer huszonöt perces meccset, amelynek a végeredménye nem volt lényeges (mi sem számoltuk, talán 5–1 vagy 6–1 lett...), sokkal többet jelentett a találkozás, az emlékezés, no meg a harmadik félidő a fehér asztal mellett, ahol előjöttek a régi történetek. Nagyon finom volt a paprikás krumpli, amit kiváló kovászos uborkával tálaltak, s még az érdeklődő szurkolóknak is jutott, azaz senki sem ment haza üres hassal. Még egy kis videózás is belefért, Schäffer Ferencet és Kiss Csabát is bekapcsolták, hogy az egykori sporttársak is lássák, miből maradtak ki. 

„Úgy gondolom fater mosolyogva, boldogan nézte fentről az eseményt, látva, hogy milyen közösségi és összetartó csapat volt itt lent” – mondta ifjabb Tarjáni Gyula, aki hozzátette, jövőre megint összejönnek, és újra emlékeznek és futballoznak majd egy jót.