A világhírű Spartathlonon mutathatja meg magát a dombóvári ultrafutó

A 246 kilométeres verseny az athéni Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig tart és a szintideje 36 óra. A több ezer versenyzőből 480-at választottak ki, köztük van Horváth Tamás, aki mellett még huszonegy magyar szerepelhet a megmérettetésen. Horváth Tamás felkészülését Maráz Zsuzsanna segíti, a dombóvári futó szeptember 27-én utazik ki Görögországba. 

„Nem könnyű ezekbe a csapatokba bekerülni. Úgy gondolom nehéz lesz ilyen szinten egy jó időt elérni, de a legjobb tudásom szerint fogok futni és azon leszek, hogy a magyarok és a dombóváriak büszkék lehessenek majd” – fogalmazott Tamás.

A civil életben, kisvállalkozóként, az építőiparban dolgozó Tamásnak szenvedélye lett az ultramaraton futás. Hazaérve a munkából nem a pihenésé, hanem a futásé a főszerep, akár több órás edzéssel is zárulhat egy-egy munkanapj, de az is előfordul, hogy az edzést egy verseny jelenti. 

„Kéthetente vannak felkészítő futások, ezeket inkább a szabad hétvégékre hagyom. Van olyan, hogy kinézek egy maraton vagy félmaraton távot és azzal készülök fel” – árulta el. 

Horváth Tamás 2016-ban kezdett el futni ultra távon. Futni Németországban, pontosan Lindauban kezdett, ahová a munkája csábította. Szabadidejében szerette volna a várost felfedezni, de mivel kevés ideje volt rá, szó szerint elfutott az egyik látnivalótól a másikig. Egyre hosszabb távok követték egymást, így lett szerves része az életének ez a sport. 

Az ultrafutás egy januári fogadalom volt számára, mely az akkori nehéz időszakán segítette átlendülni. Az első komolyabb versenye az Ultrabalaton volt, ahol 217 km-et futott le nem sokkal a szintidőn túl, 32 óra 30 perc alatt. Bár nem sikerült időn belül beérnie akkor a célba, de nem csüggedt, hiszen ez így is hatalmas teljesítmény volt. A versenyt követően kezdte magát jobban beleásni az ultraversenyek világába.

Minden egyes megmérettetés óriási küzdelem volt számára mind a fizikai erőnlét, mind a fejben meghozott döntések szempontjából, hiszen ezek a több száz kilométeres távok nagy kihívást jelentenek, még egy jól felkészült versenyző számára is.

„Fejben mindig arra gondolok, hogy lesz egy 16-17 órás műszakom, de ez nem műszak, így, ha nem sikerül, akkor túlórázok. Folyamatosan arra gondolok, hogy menni-menni, hogy fogyjon a kilométer, de, ha van kísérő, vele beszélgetek, hogy elterelje a gondolatom, ha már fájdalmam is van, ez segít a holtponton átlendülni” – fogalmazott Horváth Tamás.

A versenyeket megelőző napokban mindig kíméli magát, de egy könnyedebb mozgásra ilyenkor is szüksége van a szervezetének, hogy emlékezzen, futni kell majd. A közeljövő céljai között szerepel, hogy teljesít egy Ironman-versenyt, mert olyan sportágban is szeretné kipróbálni magát, ami más, mint a futás.