Studer Ágnes a Mersinnél is az a játékos akar lenni, aki felfelé húzza a csapatot – Interjú

– A Teol.hu júniusi podcastadásában elárulta, alig várja, hogy megkóstolhassa az igazi török pisztáciás baklavát. Hogy ízlett az édesség?
– Nagyon finom volt! Igaz, rosszat nem is ettünk még itt Törökországban – válaszolta lapunknak kedden Studer Ágnes, az Atomerőmű KSC Szekszárd saját nevelésű irányítója, aki a 2023/2024-es idényben a török sztárcsapat, a Mersin együttesét erősíti majd. – Augusztus 6-án érkeztem ki, a lakás megmutatás után pedig meghívtak minket rá, úgyhogy sokat nem is kellett erre várnom.

– Kisvárosból érkezett egy közel kétmilliós fős metropoliszba. Mi volt az első benyomása Mersinről, mint városról?
– Amit fura volt megszokni, az a vezetési stílus, ami hasonlít az olaszra. A KRESZ szabályait nem igazán tartják be, mennek össze-vissza, ami vicces, de kezdem megszokni. Az emberek viszont nagyon kedvesek itt, ha mosolyogsz rájuk, visszamosolyognak, ami pozitív töltetet ad. Ezt tudom elmondani a klubban dolgozókról is, legyen szó játékosról, edzőről vagy a stáb bármelyik tagjáról. Az első edzéseken is jól éreztem magam, ez megmaradt azóta is. A csarnokban pedig, ahol edzünk, profi körülményeket biztosítanak számunkra.

– Hogyan néz ki egy napja a tavalyi Euroliga-döntősnél?
– Alapozás alatt sokszor két edzésünk volt egy nap, így sok időt töltöttünk a csarnokban, ami gyakorlatilag egy akadémia területén van. Az edzés előtt fél-háromnegyed órával kezdődik a bemelegítés és a kondizás, ami nekem nem szokatlan, mert Szekszárdon is mindig előbb mentem és plusz munkát végeztem. Erre itt még nagyobb hangsúlyt fektetnek, család és barátok nélkül az ember száz százalékban a kosárlabdára tud koncentrálni. Annyira profin működik itt a rendszer, hogy amikor reggeli edzés is van, akkor reggelit, ebédet és vacsorát is biztosítanak. Van, hogy 8-9 órát töltünk a csarnokban, ahol tényleg minden adott ahhoz, hogy jól érezze magát az ember.

– Kevés szabadidejében sikerült felfedeznie a várost? Alkudozott már esetleg a bazársoron?
– Hosszú sétákra eddig még nem mentünk, mert nagyon meleg van, de Virággal (Kiss Virág, a magyar válogatott centere, a KSC korábbi játékosa szintén a Mersinhez igazolt a nyáron – A Szerk.) a kikötőbe le szoktunk menni kávézni, beszélgetni. Ha fáradtak vagyunk, akkor összeülünk tévézni vagy elvagyunk egymagunkban. Külön lakásban vagyunk, de majdnem az összes lány ebben a két épületből álló lakótömbben van. Panaszra itt sem lehet okunk, külön parkoló, kert és medence tartozik hozzá.

– A csapat vezetőedzője, Roberto Iniguez nem ismeretlen hazánkban, hiszen két évig irányította a soproniakat. Milyen a kapcsolata vele?
– Beszéltem vele telefonon, amikor aláírtam a Mersinhez, azt gondoltam, hogy jól kijövök majd vele és úgy érzem, hogy ez így is van. Megköveteli a kemény munkát, de ha valakinek problémája van, bátran fordulhat hozzá. Tetszenek az edzések, ahogy fel vannak építve. Az első két hétben csak a védekezésen volt a hangsúly, ezen a téren hasonló Djokics Zseljko filozófiájához. Azt tudom mondani, aki keményen dolgozik és megcsinálja azt, amit tőle elvár a vezetőedző, akkor nem lehet probléma. Én szeretek dolgozni, nem bánom, ha elfáradok vagy „meghalok” egy-egy edzés végén.

– Kiss Virág mellett csapattársa többek között az ukrán Alina Iagupova, az amerikai-török Quanitra Hollingsworth, valamint a holland Laura Cornelius, aki ráadásul poszt riválisa is. Körvonalazódik már, hogy hol lesz a szerepe a csapatban?
– Az edzőmeccseken mindig más kezdőötös volt a pályán, de vezetőedzőnk mondta, hogy ebből ne vonjon le senki következtetéseket. Volt, hogy Laurával együtt kezdtünk, de ez majd függ az ellenfél játékától is. Szerdán a Fenerbahce ellen kezdjük a szezont, ha a címvédőnél az amerikai-szerb Yvonne Anderson és a török irányító is kezd, valószínűleg mindketten a pályán leszünk. Ha kezdek, fontos, hogy az első pár perc úgy sikerüljön, ahogy elterveztük, ha a padról kell beszállnom, szeretnék pluszt hozzátenni hozzátenni a játékhoz. Az a személy akarok lenni, aki felfelé húzza a csapatot és ha hibázik valaki, akkor ki tudja segíteni. 

– Egy hónapja van új csapatában, érez már most változást magán?
– Abszolút változtam, sokat lehet tanulni játékostól, edzőktől, akik plusz munkára ösztönöznek. Nyitva tartom a szemem, próbálom elcsípni a pozitív dolgokat.