Modernkori kincskeresők fosztogatnak

Nincsenek megfelelő eszközök az illegális kincskeresők, a régészeti lelőhelyek fosztogatóinak nyakon csípésére. Csak a tetten ért elkövető büntethető, de hogy tudna egy régész lefogni 2-3 tolvajt, amíg kijön a rendőrség?

Czövek Attila találkozott már lelőhelyeken gyanús személyekkel, de tehetetlen volt. A megyei múzeum régésze egy alkalommal két férfit vont kérdőre, hogy mit csinálnak az ásatása környékén, ám azok „csak arra jártak”. A kocsijuk hátsó ülésén ott volt a fémkereső készülék, de „nem használták”.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Az illegális kincskeresők ma már tudják, hogy mit és hol keressenek. Eszközeik olykor jobbak, mint a régészeké (Képünk illusztráció)
[/caption]

A fiatal szakember elkeserítőnek tartja ezt a helyzetet. Mint mondja, a dombóvári bíróságon tavasszal tárgyalták egy fémkeresős banda ügyét. Az első rendű vádlott is csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott és pénzbírságot, ami nem jelent visszatartó erőt.
Szerinte komolyabban kellene szabályozni a fémkeresők birtoklását, és az se lenne baj, ha a mezőőröket és a földtulajdonosokat érdekelné az, hogy kik járnak a területeiken.

A kincsvadászok dolgát megkönnyíti a modern technika és egy közelmúltban született jogszabály is. Erről már dr. Gaál Attila a megyei múzeum igazgatója beszél. A sokat vitatott rendelkezés értelmében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal köteles közzétenni az interneten a régészeti lelőhelyeket. Így a beruházók láthatják, hogy ha út, üzem, áruház építését tervezik, milyen régészeti előfeltárásra számíthatnak. Ám az illegális kincskeresők is szabadon böngészhetnek, s rábökhetnek valamelyik területre: holnap ide megyünk szerencsét próbálni!

A hetvenes évek elején kezdtek a múzeumok fémkeresőket alkalmazni Magyarországon. Magánszemélyek ekkor még nem juthattak ilyen készülékekhez, de öt-tíz évvel később beindult a műtárgybiznisz. Osztrák „gyűjtők” fémkeresőket telepítettek az izgalmasabb lelőhelyek közelébe. Kapcsolatot létesítettek egy-egy ott élő személlyel, aki a masina árát „ledolgozta”, vagyis cserébe leleteket jutatott el nekik.

Ma már könnyedén szerezhet bárki fémkeresőt. Széles a kínálati skála a tízezer forintos kínai gagyitól, az egymilliós detektorokig. Chrenkó Ferenc gyárt és forgalmaz is ilyen készülékeket a fővárosban. Azt mondja: van kereslet, s mintha valamiféle megélhetési kincskeresés is kibontakozóban lenne, ahogy szegényedik a nép.

A készülék vásárlásához, tartásához, engedély nem kell. Használata is csak bizonyos helyeken, régészeti területeken engedélyköteles. Máshol nyugodtan kutathatja a talaj menti réteget, aki akarja. Egy átlagos készülék egy pénzérmét 30 centi mélységben még megtalál, egy rohamsisakot akár egy méter mélyen is.

Mivel vasoxiddal telített a föld, a fémkeresőkön szelektálási lehetőség is van. Például: vasat ne keressen, csak nemesfémet. Chrenkó Ferenc, üzletember lévén, nem ítéli el annyira a kincsvadászokat, mint a régészek. Persze nem a lelőhelyek fosztogatóit veszi pártfogásába, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy nem minden fémkereső-használat illegális. A jogszabály szerint az 1711-ig keletkezett tárgyak számítanak régészeti leletnek, az az után készültek már csak elveszett tárgyaknak tekintendők.

A GPR a talajkutatás legmodernebb eszköze

A földradar (GPR: Ground-Penetrating Radar) nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokkal pásztázza a föld mélyét. Segítségével feltárhatók a katonai lövedékek, bombák és más fémtárgyak, de a nem fémes tárgyak, képződmények (beton, műanyag, falmaradványok), sőt az üregek elhelyezkedése is kirajzolódik a készülék képernyőjén. A milliós technika, a földradar – az eszköz típusától és a talaj minőségétől függően – általában 2-3 méter mélységig dolgozik megbízhatóan.