Titok a beszakadt föld alatt

Most kezdenek összeérni az elmúlt évek kutatási eredményei – mondja dr. Szabó Géza PhD, régész, örökségvédelmi szakértő. Évtizedek óta kutatja szinte az egész megyét, a legkülönbözőbb témákban. Néha meglepetés is éri, mint például legutóbb a szekszárdi Bezerédj utcában az ominózus autóbeszakadást követő leletmentés során. Ez, szerinte, önmagában nem túlságosan jelentős régészeti feltárás volt, csak egy apró mozaik, amely viszont segített továbblendíteni, összerakni a képet. A Bezerédj utcát évtizedek óta figyelték, hiszen onnan került elő korábban például egy turbános, török kori sírkő is – ez az egyedüli ilyen lelet a szekszárdi múzeum gyűjteményében –, és ugyancsak itt találtak egy török kori síita imapecsétet.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Az autóbeszakadást követő leletmentés önmagában nem volt nagy jelentőségű, de segített továbblendülni, összerakni a képet
[/caption]Tehát tudták, hogy itt a középkorban temető lehetett, évszázadokon át szakrális jelentősége volt a területnek, nem is építették be, egészen a XVIII. századig, a németek betelepítéséig. Akkor ott alakult ki a Német utca, a mai Bezerédj utca. Ezen a területen X-XI. századi sírok is előkerültek. Ez azért meglepő, mert eddig általában az Árpád-kori temetőre utaló leletek a közeli Béla király téren bukkantak elő, az elmúlt években is. A kereszténység felvétele előtt is temetkeztek a Bezerédj utcai területen, talán ezért maradhatott meg a köztudatban pogány temetőként, s ezért helyezhették ide a török korban a mi szempontunkból pogány, török temetőt.

Van további érdekessége is ennek a helyszínnek, hiszen a leletek között nagy méretű római falazó- és tetőtéglák vannak, amelyeken viszont nincs római kori habarcsnyom. Valószínűleg akkor nem építőanyagként, hanem sírtéglaként használták őket. Később ezeket a téglákat másodlagosan beépítették a XVIII. századi épületekbe. Nem kizárt, hogy ezen a területen később majd előkerülnek a rómaiak idejéből származó más leletek is.
Régóta figyelték ezt a területet, s kerültek innen elő őskori edénytöredékek is, egy kora vaskori, elég jelentős település nyomai ott vannak a földben. Ahogy építkeznek, földmunkát végeznek a környéken, újabb és újabb adatok kerülhetnek felszínre. Ezek az információmorzsák, mozaikok árnyalhatják az eddigi képet. – Figyelni kell, s akkor évtizedek alatt kirajzolódik a kép, meglátjuk, ennek a területnek a településtörténetét az őskortól, egészen napjainkig – mondja a régész.

Az egyik, erről a területről előkerült legfontosabb, legérdekesebb lelet a síita imapecsét, amely a Bezerédj utca 24-es számú ház építésekor bukkant elő, 2006-ban. – Hosszú évekig nem tudtuk, mi lehet ez a kerek, nyolc centiméter átmérőjű, félbe tört agyagkorong, furcsa jelekkel, díszítésekkel – árulja el Szabó Géza. Körbeküldték a fotóját az országban a kollégáknak, de senki nem tudott hozzászólni. Tavaly Münchenben volt egy továbbképzésen, s az ottani múzeumban az Afganisztánból hazatért német katonák relikviáiból rendezett kiállításon meglátott egy, a szekszárdihoz hasonló agyagkorongot. Kiderült, hogy nem más, mint egy síita imapecsét.

Ezt a moszlim vallás síita irányzatának képviselői használják. Ők főleg a mai Irak, Irán területen élnek. Náluk az ima csak akkor érvényes, ha közben Kerbala szent földjét érintik. Ezért aztán az ottani földet összepréselik, s kis gyöngyök vagy korongok formájában magukkal viszik, bárhova is kerüljenek. A mai napig használják. A lányok kilenc, a fiúk tizenkét éves korukban kapják meg, s végigkíséri életüket. A szekszárdi imapecsét azért is érdekes, mert a hódoltság kori törökök alapvetően szunniták voltak.

A síitákat még a keresztényeknél is kevésbé szerették. Azt, hogy hogyan kerülhetett ide egy ilyen személyes, féltve őrzött szent tárgy – tehát a távoli Perzsiából Szekszárdra – nem lehet tudni. Az is előfordulhat, hogy a tulajdonosa titkolta a vallását, esetleg kereskedő volt, vagy elrabolták a törökökkel ellenséges, más vallású országból, s janicsárként szolgált a török seregben.  A kérdésekre egyelőre nincs egyértelmű válasz, de Szabó Géza, nem utolsósorban tapasztalatai alapján azt mondja, hogy egy újabb építkezésnél, vízvezeték-fektetésnél előbukkanhatnak a történet megfejtéséhez szükséges láncszemek, azaz leletek.