Ötágú csillag, avagy lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér

A kezdetektől vitatott megítélésű alkotás balesetveszélyes, és az üzenete sem tolerálható, mert a sziluettje ötágú csillagot formáz, amely a kor jelképe – indokolta a kezdeményezést nemrég egy sajtótájékoztatón Szabó Balázs, a Jobbik Magyarországért Mozgalom városi elnöke. Ha a projekt megvalósul, a fémhulladék árát jótékony célra fordítanák. Ezt tegnap azzal egészítette ki, mivel a szobor egy része különleges ötvözetből készült, a fémet szekszárdi szobrászoknak ajánlanák fel megvételre, ha mindez rajtuk múlna. A jótékony cél marad.     

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Az egyik szőlőlevélen még nagyjából kivehető a belevésett név (Fotó: Makovics Kornél)
[/caption]A város címerének jelképeiből felépített kompozíciót 1983-ban állították fel, s valóban vihart kavart, hogy a leveleibe az akkori párt és állami vezetők neveit égette a szobrász. Ezeket utóbb vagy eltávolították, vagy ellopták. Szabó Balázs megnézte, egy „neves” levél még a helyén van. A szőlőszemek egy része lepotyogott, a mű felújításra, megerősítésre szorul.

Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, amely a város jelképévé vált, nem lebontani kell, hanem egy megújult, környezetben akár idegenforgalmi célpont és attrakció is lehetne, mondta lapunknak Fellegi Péter, az Összefogás Szekszárdért Egyesület (ÖSZE) elnöke és Kerekes László önkormányzati képviselő. A koncepcióról javaslatot nyújtanak be a közgyűlésnek.

Egy kedves győri vendég, akivel megnéztük a térplasztikát, és onnan az esti város fényeit úgy fogalmazott, neki a szobor azt sugallja: lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.

Művészet és politika
Kiss István szobrászművész (1927-1997) Biharillyén született, apja falusi kovácsmester volt. Középiskolai tanulmányait Nagyszalontán kezdte, Budapesten fejezte be. A képzőművészeti főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond, Mikus Sándor és Pátzay Pál volt a mestere. Még főiskolás korában elnyerte a Dózsa-emlékműre kiírt pályázatot. Kiss István a „rendszer” által kedvelt és foglalkoztatott művész volt, ugyanakkor fontosak kisméretű plasztikái, érmei, domborművei is. Sokféle anyaggal és technikával dolgozott, faragott követ és fát, készített bronz és alumínium szobrot, felhasznált réz és rozsdamentes acéllemezt. Kétszeres Munkácsy és Kossuth-díjas. A rendszerváltást követően szobrai, emlékművei közül többet eltávolítottak, vagy a Memento Parkba helyeztek át. (I. I.)

Megvennék
Ráígér a MÉH-telepre Szabó Loránd, Dombóvár polgármestere. A tegnapi képviselő-testületi ülés napirendi pontjai között szerepelt ugyanis, hogy az önkormányzat megvásárolná Kiss István Szőlő-szobrát, majd Dombóvár-Szőlőhegyen felállítanák. A város másfélszeresét fizetné annak az összegnek, amit hulladékként adnának az elbontott fémszoborért. Szabó Loránd szerint az utóbbi időben csökkent az emberek egymás iránti toleranciája, és ez mintha az emlékművek iránti indokolatlan ellenérzésekben is megnyilvánulna. Ugyanakkor azt mondta, Dombóvár mindig is befogadó város volt, legyen szó emberekről, vagy különböző eszmékről. És mivel úgy látja, sokszor politikai indíttatás húzódik meg egy-egy szobor lebontása mögött, Dombóvár inkább megmentené a műalkotást. (H. E.)

Nem eladó
Megkérdeztük dr. Kajos Nikolettet, Szekszárd aljegyzőjét arról, van-e egyáltalán bármiféle jogi alapja a Jobbik elbontási, illetve Dombóvár vásárlási szándékának. Az aljegyző elmondta, hogy közterületi szobrot csak a testület határozatával lehet felállíttatni és elbontani is, és mivel a megyeszékhely közgyűlése nem tárgyalta a kérdést, így nem is születhetett döntés a Szőlő-szobor felszámolásával kapcsolatban. Tárgytalan tehát akár az elbontásról, akár az értékesítéséről beszélni, és nem kell attól tartani, hogy jogszerűen bárki is neki eshetne az alkotásnak, és elkezdhetné azt darabjaira szedni. (H. E.)