A nyomdászat a zeniten

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Erky-Nagy Tibor szerint az új trendek felállításakor szükséges a régiek ismerete, tiszteletben tartása (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

– Magam sem értem, de visszatekintve mégiscsak tudatos döntésnek tűnik a hivatásválasztásom – kezdte Erky-Nagy Tibor, dombóvári tipográfus. Magyarázatként elmondta, hogy a gimnáziumban az első év végén mindenkitől megkérdezték, hogy milyen tervei vannak, ő pedig azt válaszolta, hogy nyomdász lesz, bár akkor még nem gondolta komolyan. Aztán a következő tanévek végén is mindig ugyanezt a választ adta, s mire az érettségire került a sor, mindenki elhitte, hogy nyomdásznak készül – még ő is.

1974-ben érettségizett. Akkor már működött a Dombóváron a Pátria Nyomda, de amikor jelentkezett, akkor pont nem volt felvétel, így Budapesten, a Szentkirályi utcai Pátria Nyomdában sajátította el a kéziszedő szakmát – mint mondta, ez később igen jó alapnak bizonyult. Már munka mellett végezte el a budapesti Gutenberg Művelődési Otthon négyéves tipográfusképző tanfolyamát, később az Iparművészeti Főiskolán gyarapította tovább tudását.

Húsz éven keresztül dolgozott a dombóvári Pátria Nyomdában, majd 1996-ban távozott és egyéni vállalkozást indított. Vásárolt egy Apple Macintosh számítógépet, ami abszolút váltást jelentett az addig ólommal végzett munkához képest. Erky-Nagy Tibor állítja, hogy nincs még egy szakma, ami ennyit változott volna alig egy évtized alatt. – Ahhoz, hogy ma egy könyv nyomdakész legyen, elég egy ember. 1986-ban ugyanehhez ehhez még vagy húsz fő munkájára volt szükség – érzékeltette a különbséget.

– A számítógép káprázatos lehetőségeket nyújt, ezerszer szebb és változatosabb dolgokra képes vele az ember, gyorsabban és tisztán lehet vele dolgozni. És az új technika huszonöt évvel ezelőtti megjelenésével a tipográfiában volt egy gyönyörű felfutási időszak, nevezetesen: ami addig csak képzeletünkben létezett, az meg is valósulhatott! Ugyanakkor úgy látom, a nyomdászat ma van a zenitjén, a papíralapú dolgok lassan eltűnőfélben vannak – mondta Erky-Nagy Tibor.

Hozzátette: amellett, hogy a számítógép megkönnyíti az ember életét, túl sok mindent bízunk rá, pedig a gondolatrögzítés mikéntjét – a könyvnyomtatást – már ötszáz éve kitalálták. Véleménye szerint, ha megtetszik nekünk egy kép, vagy szöveg, azt nyomtassuk ki, mert így hosszú évtizedekig fennmaradhat – attól tart ugyanis, hogy a kétezerötvenes évekből visszatekintve, századunk tízes éveit illetően egy „információs lyukat” találnak az utánunk jövők. Mindent csak digitális adathordozón rögzítünk, arra pedig nincs garancia, hogy ezek évtizedek múltán is rendelkezésre állnak még.

Erky-Nagy Tibor érdeklődési körébe tartozik a hadtörténet és a vasúttörténet, illetve édesapja példáját követve szívesen tölti az idejét makettezéssel. És mint mondta: hivatását sem érezte soha munkának. Helyi és környékbeli arculattervek, könyvek, turisztikai kiadványok tervezésén dolgozik. Nevéhez fűződik többek között a kortárs magyar építészekről szóló Vallomások – Architectura könyvsorozat tervezése. 2003-ban közreműködött a budapesti Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjának kialakítási munkálataiban. Társszerzője az Üdvözlet Szegzárdról című könyvnek, az Üdvözlet Tolna vármegyéből I. és II. kötetének, a Szekszárd Anno, a Szekszárd ma, valamint a Dombóváriak a Nagy Háborúban című könyveknek, és több megbízást kapott a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumtól és Illyés Gyula Főiskolától. Saját írású-tervezésű kötete volt a 100 év Dombóváron – ezért a munkájáért Gutenberg-díjat kapott – a Dombóvár tegnap és tegnapelőtt, a Dombó Retró, illetve a Szindbád Baján járt. 2004-ben kapta meg Dombóvár Város Elismerő Díszjelvényét. Ő alakította ki a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény nyomdatörténeti termét – bár a régi nyomdagépet ma már csak alkalmanként, többek közt a Múzeumok Éjszakáján használják.

Névjegytől a könyvig
Erky-Nagy Tibor megfogalmazásában a tipográfia a betűkkel és a papírral való hivatásszerű foglalkozás, bár hozzátette: egy mondatban nem lehet összefoglalni e szakma sokrétűségét. A Gutenberg Művelődési Otthonban és az Iparművészeti Főiskolán a névjegy készítésétől a könyv szerkesztéséig a szakma minden elemét megtanulta, és zsurnalisztikai ismereteket is szerzett. Ugyanakkor úgy látja, hogy míg korábban tudatos döntés és tanulás eredménye volt, hogy valaki a pályára került, ma, a számítógépek robbanásszerű elterjedésének korában, olykor a szabályok alapos ismerete nélkül tevékenykednek ezen a területen. Az új generációk színre lépésével a megújulás és az újítás elkerülhetetlen, ám az új trendek felállításakor a régiek ismeretére, és azok tiszteletben tartására is szükség van – vélekedett a tipográfus.

Erky-Nagy Tibor érdeklődési körébe tartozik a hadtörténet és a vasúttörténet, illetve édesapja példáját követve szívesen tölti az idejét makettezéssel. És mint mondta: hivatását sem érezte soha munkának. Helyi és környékbeli arculattervek, könyvek, turisztikai kiadványok tervezésén dolgozik. Nevéhez fűződik többek között a kortárs magyar építészekről szóló Vallomások – Architectura könyvsorozat tervezése. 2003-ban közreműködött a budapesti Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjának kialakítási munkálataiban. Társszerzője az Üdvözlet Szegzárdról című könyvnek, az Üdvözlet Tolna vármegyéből I. és II. kötetének, a Szekszárd Anno, a Szekszárd ma, valamint a Dombóváriak a Nagy Háborúban című könyveknek, és több megbízást kapott a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumtól és Illyés Gyula Főiskolától. Saját írású-tervezésű kötete volt a 100 év Dombóváron – ezért a munkájáért Gutenberg-díjat kapott – a Dombóvár tegnap és tegnapelőtt, a Dombó Retró, illetve a Szindbád Baján járt. 2004-ben kapta meg Dombóvár Város Elismerő Díszjelvényét. Ő alakította ki a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény nyomdatörténeti termét – bár a régi nyomdagépet ma már csak alkalmanként, többek közt a Múzeumok Éjszakáján használják. Erky-Nagy Tibor szerint az új trendek felállításakor szükséges a régiek ismerete, tiszteletben tartása (Fotó: Mártonfai Dénes) -->