Lápafőn érte utol a vég a betyárvezért

Sobri Jóska volt az első a XIX. század betyárkirályai között. Alig két-három évig ténykedett, ám rablásaival hét vármegye közigazgatását kergette őrületbe. Kirtyán Károly, Lápafő polgármestere elmondta: 1836 nyarára a Dunántúlon annyira elszaporodtak a rablások, hogy a vármegyék katonaságot kértek a nádortól. Sobriék számára 1836. december 8-án kezdődött a végjáték, amikor Veszprém megyében a szolgagyőri kastélyba törtek be, és kirabolták Hunkár Antalt, a vitéz inszurgens ezredest, Veszprém megyei táblabírót. Kirtyán Károly hozzátette: a hiteles adatok szerint Sobri ennél a rablásnál nem volt jelen, de a közvélemény minden rablást az ő számlájára írt.

Hunkár minden tekintélyét és kapcsolatát latba vetette, és személyesen ment Bécsbe V. Ferdinánd királyhoz és József nádorhoz. Erre valóságos sereget indítottak kilenc vármegyéből a betyárok elfogására, és Sobri fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki.

A hajtóvadászat miatt a betyárbanda két részre oszlott. Az egyik Milfajt Ferenc, Sobri alvezérének vezetésével a Vértes felé vonult, ám nem volt szerencséjük, és a „talpon álló” (rögtönítélő) bíróság a Milfajtot december 24-én felakasztatta. Eközben Sobri öt társával, Pap Andorral a „veteránnal”, Kotsi Antallal, Recze Marcival, Liliom Petivel és Kis Jancsival dél felé menekült, és a Balaton jegén átkelve, Tolna megye felé vették az irányt. A betyárbandához csatlakozott egy hetedik tag, egy Varga Ferenc nevű szökött katona is.

1837. február 14-én érhettek Lápafőre, ahol árulás áldozatai lettek. Feltehetően Takács Pál fedte fel a hollétüket, akinek a birtokán tanyáztak. Szakcsról a báró Schirding-Schwarzenberg dzsidás ezred egy különítménye, mintegy harminc katona indult Sobriék elfogására. A karhatalmi erőkhöz kalandvágyó nemesi ifjak csatlakoztak, illetve a lápafői és a várongi lakosságot is mozgósították. Február 17-én, az erdőben ütöttek rajta a bandán, és nagyjából egyórás ütközet alakult ki. A betyárok még sebesülten sem adták meg magukat.

A szolgabírói jelentés szerint két katona meghalt, egy katonaszökevény bandatagot elfogtak, a súlyosan sebesült Sobri agyonlőtte magát és öt betyár elmenekült. De a rákövetkező napokban a legtöbb bandatag kézre került, csak Pap Andort nem tudták elfogni. Róla azt regélték, jó útra tért, és élemedett korában, igaz emberként halt meg. A korabeli feljegyzések szerint a csatában életét vesztő két katonát és Sobri Jóskát Lápafőn temették el.

Egykor így írtak az eseményről

Korabeli feljegyzés: „ezen csavargók közül egyet annyira megvagdaltak, hogy az félholtan elesett s később sebjei miatt tovább nem mehetvén, befogatott. A másik kinek jobb kezén ujja elvágva, hasa lándzsával által szúrva, és már 11 sebbel elborítva volt midőn, már-már megfogni akarták, bal kezében megtöltve lévő pisztolyát öve mellől előkapván s elsőbben a re rohanó katonaságra célozván, avval minek utána hirtelenében magának szegezte volna, magát keresztül agyonlőtte. (...) A katonaság öten terhes sebet kaptak, melyekben kettő már meghalálozott, ló pedig 6 darab tetemesen megsebesíttetett.”