Keleti varázs, nyugati kényelem az egykori kánságok földjén

Vámbéry Ármin kelet-kutató egykori leírásában az orosz cárság és Perzsia közé beszorult közép-ázsiai kistérség olyan mikrovilág, mely színeket és különlegességeket ugyan nem nélkülöz, de végzetes szegénységbe dermedt. Bokhara, Khiva, Szamarkand és Taskent manapság is magával ragadó; ráadásul a mindennapi nélkülözés rég a múlté. Gramvölgyi István szekszárdi nyugdíjas, egyúttal világutazó, bejárta a független Üzbegisztán – egykori szovjet tagköztársaság – történelmi légkört árasztó városait: olyan fejlődést nyugtázhatott, melyet több szempontból Magyarország is megirigyelhetne. [caption id="" align="alignleft" width="650"] Garamvölgyi István mesélt kalandos útjáról (Fotó: Makovics Kornél)
[/caption]

– Taskent volt első állomásunk, repülőgéppel érkeztünk az ország fővárosába – kezdte élménybeszámolóját Garamvölgyi István. – Tudni kell azt, hogy 1966-ban egy heves földrengés gyakorlatilag romba döntötte a települést. Az újjáépített város korszerű középületeket, hatalmas parkokat és széles sugárutakat kapott, mindent összegezve sokkal élhetőbb lett a volt Szovjetunió más vidékeihez képest. A szovjet éra maradványa még felfedezhető, például sokan használják jelenleg is az orosz nyelvet. Az idősebbek népviseletben járnak, a fiatalabbak európai ruhákban és egyik generáció sem veszi olyan komolyan az itt is dívó iszlám vallást, mint a szomszédos Iránban vagy Afganisztánban. Jellemző, hogy jómagam Üzbegisztánban sehol sem találkoztam a nőket tetőtől-talpig befedő öltözékkel. Fejkendő létezik, de nem általános.

– Sok rendőr van az utcákon, ez tény. Taskentben, a metró lejáratánál ugyancsak ott állnak a rendőrök és átvizsgálják a csomagokat. Hasonló megoldást alkalmaznak a szamarkandi pályaudvaron is. Lehet, hogy ez a más viszonyokhoz képest erőteljesebb, a társadalom egészét érintő kontroll okozhat némi kényelmetlenséget és kellemetlenséget. Viszont a közbiztonság szilárd, este is nyugodtan sétálhattam bármelyik utcai bazárban. Garamvölgyi István az út következő állomásaként – ugyancsak repülőgéppel – Khivába utazott. Az egykori khivai (hivai) kánság székhelye szépen rendbe hozott műemlékekkel, mecsetekkel és medreszékkel dicsekedhet. A nyüzsgő óvárosban, csakúgy mint a világ hasonló helyein, népművészek, iparművészek kínálják portékáikat. Hasonló élményeket nyújtott Bokhara, egy valamikori másik kánság központja.

Szamarkand a XIV. századi sikeres és vérszomjas hódító, Timur Lenk döntésének köszönheti, hogy hosszú ideig állami központként működött. A jelenleg mintegy félmilliós nagyváros híven őrzi a világverő uralkodó emlékét, itt található monumentális síremléke is. Egykoron Szamarkand őrizte – ugyancsak Timur Lenk kegyéből – a világ legrégebbi Korán kötetét: a VII. századból származó szent könyv napjainkban Taskentben tekinthető meg. Viszont Szamarkandé a dicsőség az égbolt tudományos vizsgálatát illetően: Timur unokája, Ulugh bég 1429-re felépítette azt a csillagvizsgálót, mely ekkor, tudományos eredményeit tekintve messze a nyugati világ előtt járt. Taskentbe, a repülőtérre gyorsvonattal ment vissza a szekszárdi nyugdíjas. Az expressz akár 230 kilométert is megtesz óránként – ez a tény is jelez valamit annak a vidéknek a fejlettségi szintjéből. Meg az az ultramodern pályaudvar is, ami voltaképpen egy XXI. századi repülőtérre hasonlít. [caption id="" align="alignleft" width="650"] A bokharai bazár (Beküldött fotó)
[/caption] 

– Sok rendőr van az utcákon, ez tény. Taskentben, a metró lejáratánál ugyancsak ott állnak a rendőrök és átvizsgálják a csomagokat. Hasonló megoldást alkalmaznak a szamarkandi pályaudvaron is. Lehet, hogy ez a más viszonyokhoz képest erőteljesebb, a társadalom egészét érintő kontroll okozhat némi kényelmetlenséget és kellemetlenséget. Viszont a közbiztonság szilárd, este is nyugodtan sétálhattam bármelyik utcai bazárban. A bokharai bazár (Beküldött fotó) Garamvölgyi István mesélt kalandos útjáról (Fotó: Makovics Kornél) -->