olimpiai bajnok

2017.10.12. 07:00

Németh Miklósnak nem csak egy nagy dobása volt az életében

Németh Miklós 1976-ban, a montreali olimpián a gerelyhajítás döntőjében első kísérletére világcsúcsot dobott, ezzel gyorsan „le is rendezve” az olimpiai bajnoki cím sorsát. A kiváló sportembernek – aki jelenleg a tolnai gimnázium sportudvarának építését vezeti – azonban nem csak ez az egy nagy dobása volt életében.

Steinbach Zsolt

– Az Ön nevéről mindenkinek – legalábbis a sportbarátok közül – a montreali olimpia és a 94,58 méteres világcsúcs jut eszébe. Ön milyen gyakran gondol az olimpiai aranyra?

– Azt nem mondanám, hogy mindennap ezzel kelek és fekszem. De kétségtelen, hogy az olimpiai bajnoki cím megváltoztatta az életemet. Hozzáteszem, én úgy kezdtem sportolni, nagyon eltökélten, hogy olimpiai bajnok leszek. Úgy látszik, szerencsém volt. És nyilván közrejátszott az is, hogy édesapám is olimpiai bajnok volt kalapácsvetésben.

– Aktív sportolói pályafutása után edzőként két versenyzője is olimpiai bajnok lett. De egyik sem volt magyar. Itthon nem kapott megfelelő lehetőséget edzőként?

– Itthon 2-3 atléta volt, akivel foglalkoztam. Ők akkor már beérett versenyzők voltak, nagy csodát nem tudtunk csinálni. De jól edzettünk együtt… Az olasz női válogatottnál is edzősködtem. A brit Tessa Sanderson hozzánk csapódott. Ő áldott nagy tehetség volt, néhány közös edzőtáborozás után valami megváltozott benne, a gondolkodásmódja, a technikája. Vele 1992-ben nyertünk olimpiát. A cseh Jan Zeleznyvel akkor kezdtünk el dolgozni, amikor volt egy makacs deréksérülése, az edzője pedig inkább a saját lánya teniszkarrierjét akarta egyengetni. Eljöttek hozzám, hogy menedzseljem én Jant. Elkezdünk együtt gondolkodni a mozgásról, jól fogadta, a dereka is meggyógyult. Nem mondom, hogy csak emiatt dobott világcsúcsokat, és lett olimpiai bajnok, de talán hozzásegítettem. Jó emlék volt mindkettőnknek.

– Ön korábban volt a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke is. Ma mennyire van benne az atlétikában?

– A gerelyhajításban mondhatni elég érdekelt vagyok. Harminc éve gyártunk versenygerelyeket, ma a világ első két ilyen cége közül az egyik a miénk. Ha valahol lila gerelyt lát, azt mi csináltuk. Ami a magyar szövetséget illeti: nem tudunk együttműködni. De támogatjuk a fiatalokat. Például hosszú évek óta megrendezzük a Németh Miklós Gerelyhajító Versenyt, ahol minden korosztályban egészséges és sérült versenyzők is indulnak. De nem is a verseny a legfontosabb, hanem ezeknek a sportrendezvényeknek a nagyon kellemes atmoszférája. 

– Tudja, hogy ki nyerte idén az országos bajnokságot gerelyben?

– Tudom. Rivasz-Tóth Norbi idén a junior EB-t is megnyerte, országos csúccsal, 83 méter feletti eredménnyel. Ha ő úgy gondolja, lehet belőle nagy versenyző is. Pozitívan kell hozzáállni.

– Mennyire elégedett az idei atlétikai vb-n elért magyar eredményekkel?

– Az egy ezüst- és egy bronzérem elég vékony. Baji Balázs nagy meglepetés volt, benne nem tudom, mennyi van még. Márton Anita nagyon komoly fejlődésen ment keresztül. Nagy odaadással, szívvel csinálja. Ő az, aki bárhova odaérhet. De ők ketten inkább csak egy kicsit színesítik a semmit. Nincs mezőny a magyar atlétikában. Egy példa: férfi gerelyben az országos bajnokságon régen még selejtező volt, külön napon, onnan lehetett bekerülni a másnapi nyolcas döntőbe. Most összesen van hat-hét induló.

– A mostani kormány kétségtelenül igen bőkezűen költ a sportra. Mit gondol, jól hasznosulnak ezek a hatalmas összegek?

– Én ezt nem tudom felmérni. Vegyük az atlétikát. Valóban épül egy csomó pálya, van modernizálás. De én nem látom a gyerekekkel foglalkozó szakembereket. Ma már nincs megfelelő testnevelő- és edzőképzés. E nélkül pedig jön a leépülés.

– Ön viszont meglehetősen jól tartja magát.

– A gerelyhajítás embert próbáló sport, sokat rombol a vállon, derékon, kézen. Amíg az ember csinálja, észre sem veszi, de amikor abbahagyja, mindene fáj. Én viszont inkább a pozitívumokat nézem, azt, hogy a gerelyhajítás révén egy csomó tapasztalathoz, élményhez jutottam. Futni egyébként mindig is utáltam, úgyhogy inkább biciklizem, súlyt emelek és építem a sportpályákat. Ez utóbbi jobban elfáraszt, mit bármi más.

– Tolnán mit építenek?

– Egy kis atlétikai pályát, a gimnáziumnak és a civil szférának. 200 méteres futókör rekortán burkolattal, kosárpálya, ahol akár teniszezni is lehet, műfüves kispályás focipálya, röplabdapálya. Nagyon sokféle sportot lehet majd itt űzni. Ha az időjárás engedi, lehet, hogy még ebben az évben elkészülünk vele.

– A második házasságából három tíz év körüli gyereke van. Gyarapodhat általuk a Németh família olimpiai éremgyűjteménye?

– Erről nincs szó. 9, 11, 13 évesek a gyerekek, sportolnak, atletizálnak. Nekem annyi a célom, hogy megkedveltessem velük azokat a mozgásokat, amikben én is örömömet leltem annak idején. És úgy látom, ők is örömüket lelik bennük.

Sikeres feltaláló, vállalkozó

Németh Miklós 1946-ban született. Édesapja Németh Imre, kalapácsvető olimpia bajnok volt. Németh Miklós négy olimpián vett részt, 1976-ban Montrealban nyert olimpiai bajnoki címet gerelyhajításban, világcsúccsal.

Háromszor volt az Év magyar atlétája, egyszer Az év magyar sportolója. Éveken át a Budapest Atlétikai Nagydíj szervezője volt, 1991-ben a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökévé választották.

Testnevelési Főiskolát végzett, ahol még ma is ő tartja a függeszkedési rekordot.

Sikeres edző, feltaláló és vállalkozó. A nevéhez fűződik a Body Roll nevű sporteszköz kifejlesztése. 1987-től működik a gerelygyártó cége, a 2000-es évek elejétől a sportpályaépítő vállalkozása. (Forrás: Wikipédia)

 

Címkék#Tolna

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!