TEOL

- Az örökségvédelem Kossuth-díja – röviden, mégis sokat sejtetően így jellemezte a Podmaniczky-díjat dr. Kriston Vízi József. A hivatalos indoklás ennél több részletet is elárul: „A díjat olyan magánszemélyek és közösségek kaphatják meg, akik foglalkozásuktól, munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül, vagy azt jelentősen túlteljesítve a legtöbbet tették épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében.”

A Város- és Faluvédők Szövetségének (Hungaria Nostra) választmánya úgy ítélte, hogy a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója teljes mértékben megfelel a megfogalmazottaknak, így dr. Kriston Vízi József az idei 14 díjazott egyike lett. Az elismeréseket július elején adták Kecskeméten a szövetség XXXI. Országos Találkozójának és Szakmai Konferenciájának nyitó rendezvényén.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Bár a friss díjazott nem érzi az indoklásban feltüntetett túlteljesítésnek, hogy idejének legalább a felét a múzeumban tölti. Azt mondja, nem kényszer, vagy robotszerűen elvégzett munka az övé, hanem örömmel ellátott hivatás. Jelenleg ugyan ő az intézmény egyetlen alkalmazottja, segítségből mégsincs hiány, a gyűjteményt már a múzeum megnyitása előtt is őrző Városszépítő és Városvédő Egyesület munkája ugyanis elválaszthatatlan az övétől.

A tagok, illetve az önkéntesek részt vesznek a kutatásban, a tárlatok berendezésében, a programok szervezésében. Dr. Kriston Vízi József úgy fogalmaz: igazgatóként ő az, aki a szerteágazó tevékenységeket felfűzi egy közös madzagra.

Árva persze korábban sem volt az 50 éves múltra visszatekintő dombóvári honismereti ténykedés. Például dr. Szőke Sándor, Cser Mária vagy éppen Beles Lajos is sokat tett azért, hogy a térség tárgyi és eszmei értékei fennmaradjanak, ám az önkormányzat csak a haláluk után, 2007-ben döntött egy ezeket összefogó kiállítótér megnyitásáról.

Dr. Kriston Vízi József szerencsés egybeesésnek tartja azt, hogy a múzeum létrehozása akkor történt meg, amikor ő hosszabb ideig a városban tartózkodott dombóvári feleségével.

De hosszú út előzte meg a városba költözést. Dr. Kriston Vízi József a diploma megszerzése után 1979-ben az egri vármúzeum munkatársa lett, majd 1984-től 2000-ig Kecskeméten dolgozott, 2004. végéig pedig Budapesten tevékenykedett. Nyíregyházán 2005. és 2007. között volt muzeológus, a Dombóvári Helytörténeti Gyűjtemény vezetői posztjára eztán pályázott sikerrel.

Az igazgató úgy véli, Dombóvárt nem követi újabb állomás, hiszen nagy tervei vannak még a térségben. A Dombóvár és környéki népművészet ápolását egyenesen mániájának nevezi, és hasonló lelkesedéssel beszél a várost nagyban meghatározó vasutasság történetiségének ápolásáról is. De a tervek közt szerepel a település jellegzetességeit őrző épületek védelme is, hiszen mint mondja: az épített örökség és a benne élő ember elválaszthatatlanok egymástól.

A kezdő lépéseket is ez adta anno, egy Eger környéki útszéli kereszt megmentése, amelyet a város lakosságát megmozgató összefogással mentettek meg a pusztulástól. Szerencsére sok segítő szándékú, az értékek felkutatását és megőrzését fontosnak tartó emberrel hozta össze sors Dombóváron is dr. Kriston Vízi Józsefet, így a tervek nem tűnnek hiú ábrándoknak. Bár arra kérdésre nem mert egyértelmű választ adni, hogy most már teljesen dombóvárinak tekinthető-e, mégis sokat elárul, hogy az itteni letelepedést hazaköltözésként emlegeti.