A pozitívumot kell keresni ilyenkor is

A mindennapi rutin megváltozása, átírása nagy váltást jelent, melyhez alkalmazkodni kell – mondta Heilmann Ágnes klinikai szakpszichológus. Hozzátette: a váltás, a változás, még ha látszólag pozitív előnyökkel is bírhat – például tovább lehet aludni – elindít olyan pszichés folyamatokat, amelyek a krízis- és a veszteségélményhez hasonlíthatnak. Ezek idővel aktivizálódnak, hiszen nemcsak a mindennapos szokásokat kell megtörni, hanem el vagyunk szakítva a kollégáktól, a diáktársaktól, a barátoktól, ismerősöktől, a bevált rutintól. Minden, ami a megszokottól eltér, bizonytalanságra utal, a bizonytalanság érzése pedig fokozza a szorongást. Arról nem is beszélve, hogy a bezártság és a négy fal között ülés a szabadság elvesztését, de legalábbis egy erőteljes korlátozást von maga után, ami a mai ember alacsonyabb frusztrációs toleranciája okán „megőrüléshez” vezethet.

A hosszas összezártság próbára teszi a családi kapcsolatokat is. Ez egyrészt abból fakad, hogy a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás nem mindig zökkenőmentes, másrészt, ha vannak konfliktusok – mégpedig mindenhol vannak –, az összezártság révén könnyebben felszínre kerülhetnek, vagy épp mélyebben eszkalálódnak. A járványhelyzettel együtt járó összezártság egyfajta krízis. A krízishelyzetben való működés és annak kimenetele pedig nagyban függ az egyén megküzdőképességétől, valamint attól, hogy mennyi erő és milyen szintű érzelmi tartalék köti össze a kapcsolatokat.

Mindennek több kimenetele is lehet: a bizonytalanság, a krízishelyzet, és a járvány szülte események közelebb hozhatják a családtagokat a „bajban összekapaszkodunk” hozzáállás révén, illetve azáltal, hogy a család megpróbál újra összecsiszolódni. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy az összezártság miatt tovább fokozódnak az indulatok, vagy még jobban elidegenednek egymástól a felek. Ez az időszak különösen nehéz és embert próbáló lehet egy beteg hozzátartozó mellett, a határokat feszegető kamaszok, az állandó ingerkereső gyerek esetén, vagy akár bántalmazó családi kapcsolatokban.

A lehetséges kezelési stratégiákról Heilmann Ágnes elmondta, hogy még ha nem is könnyű ebben az időszakban megtalálni a pozitívumot, mégis meg kell próbálni. Mi az, amit profitálhat az egyén vagy egy család, egy közösség a jelen helyzetből? Gondoljuk végig, mik azok a dolgok, amelyek a rohanó hétköznapok során feledésbe merülnek, vagy hátrébb kerülnek. Itt az idő például elolvasni a polcra felrakott könyvet, elővenni egy társasjátékot, kártyázni a gyerekekkel, a takarékosság elve alapján főzni és sütni a nagymamáink receptje alapján, leltározni, vagy épp házimunkát végezni. De azok, akik még ennél is bátrabbak, használhatják ezt az időt arra, hogy szembenézzenek önmagunkkal. Átgondolhatják az életüket, az érzéseiket, a vágyaikat, a szokásaikat. Mi fontos számunkra és mi elhagyható? Mindezek alapján úgy tekinteni erre az időszakra, hogy mit adhat számunkra és milyen felismerésekkel lehetünk gazdagabbak, akár személyes életünk kapcsán is.

Könnyen beindul egy ördögi kör

Heilmann Ágnest a vásárlási pánik lelki hátteréről is kérdeztük. Elmondta, hogy a mostanihoz hasonló kritikus helyzetben az cseng az emberek fülében, hogy be kell vásárolni, mert mi lesz, ha nem tudunk kimenni az utcára, mi lesz, ha bezárnak a boltok vagy elfogynak az élelmiszerek, elfogy minden tartalék. „A mi lesz ha” típusú kérdések mögött mindig egyfajta félelem és szorongás áll. Ha a felhalmozás jelenségét nézzük, akkor ennek beindítója egy reális veszély, de a reakció ilyenkor rendkívül eltúlzott. A bespájzolás helyenként valódi átmeneti élelmiszerhiányhoz vezet, és a veszélyt pont a szorongás hozza létre. És máris beindul egy ördögi kör.