Otthagyta a BSW-ért az egyetemet Matyi

– Milyen a viszonyuk Tolna megyével?

Gaben: – Rengeteget járunk Szekszárdra, szeretjük a közönséget, mert itt orbitális buli van mindig. Én abszolút Tolnai megyei kötődésű vagyok, Iregszemcsén van mindenkim. Tamásiba sokat jártunk, ott jó a fürdő, meg van egy jó kis halastó. Oda mindig vittem a csajomat, kimentünk hajnalban reggelizni.

Meklód: – Szekszárdi fellépéseink közül mindig mindegyik jó. És itt chippelték meg a másik kocsimat.

– Próbálnak a fellépésekre?

Gaben: – Már nem kell próbálnunk, mert hétvégente frissül a tudás. Ez a hetedik év, hogy fellépünk minden hétvégén. Bekerülnek új számok a műsorba, de amíg megírjuk őket meg vágjuk a klipet hozzájuk, berögzülnek. Ha friss a dal, autóban el szoktuk egyszer nyomni idefelé jövet. De külön próbát nem igényelnek.

Meklód: – Gyakorlatban vagyunk, mindig edzésben.

– Van domináns dalszerző?

Gaben: – A dalszerzésben a domináns Meklód, ő a zenekar agya, és lényegében a zenekarvezető. Amikor hangszereljük át a dalokat élőre, a zenekarral is összedugjuk a fejünket, és mindenkinek meghallgatjuk a véleményét, de Meklód dönt a végén.

– A videóklip-készítésről mit érdemes tudni?

Meklód: – Általában mindegyik számra csinálunk klipet, amit kihozunk. Csak úgy érdemes kihozni. A dalra jön valami vizuál a fejünkbe, hogy mit akarunk látni. Egyeztetjük, leszervezzük.

Gaben: – Megnézzük, mik az anyagi keretek – hál’ istennek, azok nincsenek. Úgyhogy megcsináljuk, amit akarunk.

– Saját szövegét mindkettejük önállóan írja?

Meklód: – Magának mindenki megírja, de nyilván bele szoktunk szólni egymáséba.

Gaben: – Összegyúrjuk közösen; megmutatjuk egymásnak mind a kettőt, mikor elkészülnek. A refrént a kocsiban szoktuk megírni, azokért általában Meklód felel. Utána megírjuk külön-külön a versszakokat, majd egyeztetjük őket.

– Milyennek látják a rap helyzetét?

Meklód: – A rap a legnépszerűbb műfaj. A mostani pop. Szinte mindegyik rádióslágernek van rap, illetve trap kötődése. És ennek mi örülünk.

Gaben: – Meg van egy csomó feltörekvő új tehetség, nekik is örülünk. Minket nem veszélyeztetnek, mert még mindig mi vagyunk a legjobbak.

– Olyan hosszú távra terveznek, mint Eminem?

Gaben: – Ez a cél. Előbb-utóbb teljesen átváltanánk élő zenekarra, minél kevesebb, de minél nagyobb koncerteket adnánk. És ezt fenntartanánk elég sokáig.

– Filmhez csinálnának zenét?

Gaben: – Abban van a legnagyobb jogdíj: persze, hogy csinálnánk. Félelmetes összegekről van szó.

– Külföldön hol szoktak fellépni?

Gaben: – A határ menti városokban, Ukrajnában, Szerbiában, Romániában. Ukrajnában minden évben járunk. Szerbiában, Erdélyben zenekarral is szoktunk turnézni.

Meklód: – Szlovákia.

Gaben: – Szeretnek bennünket a határon túli magyarok. Ott jók a bulik. Meg most voltunk Franciaországban is; ott is jól fogadtak minket.

– Elfuserált fellépés volt már?

Gaben: – Nem jellemző. Az elején, amikor tizennyolc-húsz évesek voltunk, belecsúsztunk ilyen történetekbe, meg is fogadtuk szerintem pont egy tíz éve, hogy nem fogunk előtte semmit csinálni: se pia, se más. Néha iszunk, de azt is csak nyáron.

– Legelső szerzeményeiket még ugyanúgy méltányolják?

Gaben: – Minden dal egy adott életszakasz jegyében születik. Amikor gyerekek voltunk és nem volt pénzünk, csak a csajozás, ennek megfelelően írtunk. De most már nem tudnánk így írni. Ahogy fejlődünk emberileg, úgy alakulnak a szövegek. Nem tudnánk újra megcsinálni a 2010-es albumot. Más életszakaszban vagyunk. Már fura elrappelni ezeket a régi dalokat, sőt ha meghallgatjuk az első lemezt a kocsiban, jókat derülünk rajta, tök vicces. De abban az időben ezt komolyan gondoltuk.

Meklód: – Technikailag, szakmailag meg rengeteget fejlődött minden, a zene, a szöveg, a prozódiák, a keverés. Ég és föld. Össze sem lehet hasonlítani a régiekkel.

– A család támogatta, amit csináltak?

Gaben: – Az elején szkeptikusak voltak, mert ebbe öltük az összes pénzünket. Amikor elkezdtünk dolgozni, körülbelül négyhavi fizetésünk volt az első stúdiófelvétel. Nem annyira örültek neki, mert nem tudták, mi lesz ebből. Most már természetesen büszkék.

– Fokozatosan tértek rá a zenére vagy fejest ugrottak bele?

Gaben: – Meklód az egyetemről bukott ki ezért.

Meklód: – Engem a szülők mindig elengedtek igazából. Én tizennyolc éves korom óta eltartom magam, úgyhogy nem szóltak bele sose. Meg tényleg szeretik a dalokat. Egy idő után döntést kellett hoznunk, hogy melyik irányba akarunk továbbmenni: követjük-e az álmainkat, és megpróbáljuk-e a nehezebb utat, mely a zene volt. Mi úgy döntöttünk, hogy követjük, és hál’ istennek, bejött.

– Milyen szakos volt az egyetemen?

Meklód: – Villamosmérnök. Megmondom, mennyire voltam képben, amikor választottam. Annyira, hogy azért mentem villamosmérnök szakra, mert úgy tudtam, hogy abban lehet stúdiótechnikára szakosodni. Miután egy éve jártam egyetemre, kiderült, hogy a stúdiótechnika nem hangstúdió-, hanem filmstúdió-technika. Úgyhogy lehúztam másfél évet ott, ahova nem is akartam járni.

Gaben: – És úgy érettségizett majdnem színötösre, hogy nem tanult rá semmit. Odament, és elhabisztizte az egészet.

Meklód: – Ja, egy négyesem lett. Mentünk szóbelizni, nekem egy darab tételem se volt, és két napra volt osztva az osztály. Gondoltam, én biztos a második napon felelek, úgyhogy majd szerzek tételeket, de hát kihúztak az első napra. Beültem a helyi kocsmába, elkértem az egyik osztálytársamtól a tételeket, volt egy órám átolvasgatni, és így mentem érettségizni.

– Az internetkorszak előtt vagy után volt jobb a zenei szakma?

Gaben: – Mi a YouTube-korszak előtt jöttünk; a mi időnkben még Myspace volt. A mi zenénk először CD-n terjedt.

Meklód: – Szerintem aki nagyon akarja, tesz érte, ügyes meg jó is, az előbb-utóbb megtalálja az útját. Azt hiszem, akkor is megtaláltuk volna, ha nem lenne internet. A net világában sokkal könnyebb érvényesülni, és határozottan jobb a zenei iparnak, mert oké, hogy rengeteg trash meg rossz minőségű cucc is publicitást tud kapni, de rengeteg tehetség van, és nincs korlát a zenén, mindenki azt csinál, amit akar. A közönség pedig választ, hogy mit emel fel belőle.

– És ha személyeknek kellene köszönetet mondaniuk, kik lennének azok?

Meklód: – Szeretném megragadni az alkalmat, hogy óriási köszönetet mondjak magamnak. Köszönöm szépen. Baromi jó voltam.

Gaben: – Én is pont rád gondoltam. Minden életszakaszunkban voltak mellettünk olyan emberek, akik éppen ahhoz a szakaszunkhoz hozzátettek. Klipvágók, videóstábok, hangmérnökök, producerek. Ahogy fejlődtünk, mindig lettek körülöttünk újak, de elsősorban azoknak köszönjük, akik az elejétől fogva mellettünk álltak.

Meklód: – Akikkel együtt dolgozunk, azokkal a produkció sikere mindig közös. Mi vagyunk az origó meg a mag, de nélkülük nem működne. Meg a közönség nélkül se.

Gaben: – A közönség is fontos tényező. Nem szeretném őket név szerint felsorolni most, de majd legközelebb.

– Milyen számok várhatók?

Meklód: – Most van kész egy romantikus, szerelmes dalunk. Egyébként tényleg az. Tavasszal fogjuk hozni videóklippel. És közben meg dolgozunk valami alantasabbon.

Gaben: – Meg egy komoly témát is feszegetünk, megint egy kis visszakanyar lesz tematikailag. Újra beszélünk egy kicsit a csóróságról.

Az állását adta fel a zenéért

Ferenczei Gábor, a BSW (korábban: Beerseewalk) rappere Dombóváron született 1987-ben. – Nekem volt alternatívám a zene mellett, megcsináltam a szakmát – mondta. – Mechatronikai műszerész vagyok. Hat évig dolgoztam ebben, és imádtam. Suli mellett melóztam, beálltam a gyárba, és amikor letettem a vizsgát, fölvettek, és onnantól háromszor-négyszer előléptettek. Volt is Meklóddal ebből vitánk, nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok. Mert ott tök jó jövőm lehetett volna. De hát úgy döntöttem, ahogy elhangzott: követtük az álmainkat. És most már nem vágyom vissza. De mikor hazafele elmegyek a gyár előtt, mindig beállok a parkolóba, elszívok egy cigit, mintha most jöttem volna ki a gyárból – árulta el Gábor, művésznevén Gaben a február 14-ei nagy sikerű szekszárdi fellépésüket követően.

Borítóképünkön a BSW: Meklód és Gaben, azaz Sziklai Mátyás és Ferenczei Gábor