Kevesen vállalják be, hogy egyéni ötlet kerüljön a bőrükre

A rajz végigkövette Czirok Róbert életét, menekülési útvonalat jelentett mindig. Nagyon szerette az iskolai rajzórákat. – Nekem nem is volt olyan, hogy rajzóra, mert minden óra rajzóra volt – mondja. Ezt fel is fedezték a szekszárdi négyes iskolában. Az egyik május 1-jén már vele ábrázoltatták Lenint és Marxot. Rajzversenyt nyert az Auróra cirkálóval.

Rengeteg festő, képzőművész példaképe van a klasszikus festészetből, a realisztikus ábrázolásból is és az avantgárd vonulatból is. A klasszikus magyar festőkre szintén felnéz. Az 1920–40-es évek amerikai mainstream avantgárdja tetszik neki a legjobban. A régi punkos időszakban kezdte el azt a kicsit szürrealista avantgárd világot megismerni. – De a Vatikánban ugyanúgy szeretek bámészkodni – árulja el. A templomi festészetben és a népművészetben egyaránt megtalálja az ember a magának valót.

A 1990-es évek elején az útját kereste. Festegetett, voltak különböző kiállításai. Zsűrizgették a képeit, például a Pécsi Galériában. – Úgy gondoltam, hogy egy ilyen nyugdíjas festő leszek, aki mélán lógatja a lábát a Dunába, és milliókért fogok eladni képeket. De rá kellett jönnöm, ez nem ilyen egyszerű – fogalmaz.

Próbált nyitottabb lenni, és szembetalálkozott az akkori fekete-fehér nyugat-német tetoválómagazinokkal. Látta, hogy milyen dolgokat lehet ebből kihozni. Volt Szekszárdon egy srác, aki rotringból kialakított géppel tetovált. Meglátta, ahogy alkot, és elhatározta, hogy neki is ezt kell csinálnia. Úgy érezte, hogy a festészetben a zsűrizett képeivel és a kiállításaival mindent elért, amit amatőr szinten el lehet érni. Azt mondták, hogy képzőművészeti végzettség nélkül ne várjon többet. Először tetoválógépeket készített, megtartott egyet magának, és azzal elkezdett dolgozgatni. Akkor még Ausztriából és máshonnan kellett festéket becsempészni.

A tetoválás kultúrája szociológiailag is motivált. A rendszerváltás előtt és az 1990-es évek legelején itthon nem művészetet jelentett, inkább egy rendszerellenes, lázadó vagy anarchikus gesztust. Más a szociológiája a katona-, a bányász- és a börtöntetoválásoknak. A rendszerváltást követően elkezdtünk felzárkózni a Nyugathoz, ahol már kiforrottabb formája létezett a tetoválásnak, és hivatalosan is elfogadták azt. Borsos László világszerte elismert realisztikus színestetováló lett, aki saját festékmárkával rendelkezik.

Ahogy a képzőművészetben felütik fejüket különböző divathullámok, úgy a tetoválásban is. Mindenhol mások. Czirok Róbert azt vette észre, hogy a kelet-európai tetoválók meghatározó friss irányultságot vittek be a szakmába komoly színeikkel, erőteljes színhasználatukkal. Az amerikai rockabilly tetoválások nyugati átdolgozása lett a new school, de most már egyéni „hangjuk” van a színes tetoválásoknak. A technika, a gépek és a festékek fejlődésével hiperrealisztikus, a festményeket felülmúló eredmények születnek.

Tolna megyében nem alakult ki sajátos tetoválási tendencia. Itt is az a meghatározó, amit a nép az újságokban és a televízióban lát. Általában követi a médiában megjelenteket. Ha a Rácz Jenőnek tőr van a kezén, akkor minden séf tőrt akar a kezére, ha a David Beckhamnek szárnyas kereszt van a nyakán, akkor a srác azt fogja kérni. Akadnak egyéni ötletek, de kevesen vállalják be, nehogy a költséges tetkójuk másoknak ne tetsszen.

A Balaton más világ: ott jellemzőek az egynyári felindulások, de nagy regionális eltérések nincsenek. Jó magyar tetoválók viszont vannak, nemzetközi szinten is kiemelkednek. Az, hogy valaki jól rajzol, nem azt jelenti, hogy művészi munkákat fog letenni. Művésznek lenni más. Bennük mindig van valami, amit nem tudunk megfogalmazni. A technikát meg lehet tanulni az iskolában, az egyebet pedig hozzák magukkal, ami alkat kérdése. A művész egyénisége, személyisége nélkül nem lehet taglalni a művét. A tetkót az egyénnel, a karakterrel együtt kell vizsgálni, mert az hozzátartozik az egészhez.

A szekszárdi, tizennyolc éves Gubacsi Szintia elmondta: 2018-ban született meg az első tetoválása, amely édesanyjáékkal kapcsolatos. 2019 óta néha egy-egy felkerül rá. Van rózsa, autós, de a legtöbb a családra vonatkozik vagy elhunyt házi kedvencre, aki családtagnak számított, mert vele nőtt vagy ő nevelte fel.

Számára ez egy életérzés, ebben ki tud teljesedni. Kiskora óta nagyon szeret rajzolni, és most megtalálta azt, amiben úgymond ki tudja élni magát. Műkörmözés mellett is szívesen csinálja a tetoválást. Mindegyikkel teljes mértékben elégedett, mert mind olyanra sikerült, amilyet elképzelt. Glász Zoltán készítette három tetoválását, melyek nagyon tetszenek neki, a többit jóformán ő csinálta magának. Illetve az első, édesanyjáékat szimbolizáló tetoválását bátyja egyik ismerőse Bátaszéken.

Nem érte hátrányos megkülönböztetés miattuk, csak mindenki azt a kérdést tette fel, hogy miért jó ennyi tetoválás, és hogy még mennyit akar. Mindenkinek azt válaszolta, hogy ő ebben tud kiteljesedni, és ez az ő élete. A combjára tervez egy lovat virágokkal körbevéve, mert ötéves kora óta lovagol, és a lovak szerelmese régóta. A jövőben saját lovat is szeretne. Időközben még más is közbejöhet, de tervben egyelőre ez van.

Borítóképünk: Czirok Róbertet nem csak tetoválóként ismerik